Attila szobra

A Magyar Királyi Rákóczi Ferenc Reáliskolai Nevelőintézetben - a mai József Attila lakótelep helyén - 1935. május 4-én avatták fel Vörös János szobrászművész (1897-1963) alkotását, Attila (Atilla) szobrát. A helyszínen betonból kiöntött robosztus alkotás a II. világháborús bombázások során ugyan megsérült, de helyreállítása lehetséges lett volna, ám erre sem anyagi fedezet, sem politikai akart nem volt. Az elhanyagolt, gazos területen álló műalkotás sorsa az 1970-es évek elején, a lakótelep építésekor végleg megpecsételődött: a Rákóczi-pálya mellett egyszerűen eltemették. Ha fizikálisan többé nem is volt szem előtt a szobor, sorsáért sokan aggódtak és mindent megtettek azért, hogy egyszer ismét állhasson Sopronban Attila-szobor. A Jegenye sor 5-ös számú ház közössége - korabeli sajtóhírek szerint többek között Földes Jánosné, Földes Janos, Kiss László, Somosi Ferenc, Szabó Ernő, Kasza János, Bartokos Alfréd, Zsókai István, Milkovits Ernő, Hajek Jó­zsef, Bartokos Gábor - 1991-ben kiásta a földből a szobrot - ld. 2. kép -, melyet restaurálása után - Faragó János kőszobrász-restaurátor munkája - az eredetinél jóval szerényebb talapzaton 1991. szeptember 14-én állítottak fel jelenlegi helyén, a Jegenye soron.

A szobor történetéről a Kisalföld hasábjain Nagy Alpár közölt cikksorozatot 1991 május-júniusában. A 10 részes írás - részben bejegyzésünk forrása - részletesen tárgyalja a szobor sorsát az 1935-ös avatásról 1991-es megtalálásáig. A szerző a témában később könyvet is megjelentetett.

Szeretnénk a képen szereplők teljes névsorát összeállítani, illetve a fentebb leírt felsorolást pontosítani, így kérjük, ha felismernek valakit a csoportképen, jelezzék nekünk. Köszönjük!