Komor Géza Éjjeli élet nálunk Sopronban címmel tollhegyre tűzi a fővárosiak vélekedését a vadászkalapos vidéki életről. Sártenger, libagágogás, talán ki is dobolják, ha film érkezik. "A pesti ember nem győz eleget kérdezni, hogy mit is csinálunk mi egész nap?" És csodálkozik, hogy van itt színház, zene, irodalmi kör, társadalmi élet stb. "Mi este sétálunk egyet ... ha éppen mulatós muzsika kell, egy korsó sör, sóskifli mellett, itt is akad jó cigány" Ezt írja 1933-ban, de erről
szólhatott volna sokkal előbb is. Persze csak ha megfelelő helyen és időben néz körül. A Neuhofot még akkor is, amikor már Erzsébet-kertnek nevezték, erre alkalmasnak tartották. Pedig a város sörmonopóliuma 1848-cal megszűnvén számos söröző nyílt városszerte. Volt idő, hogy ebben a kis városban egyszerre húsznál is több vendéglő működött, nem számítva a borméréseket és egyéb kisebb árudákat. És a legtöbben akadt különszoba, ahol rendszeresen ülhettek össze asztaltársaságok, egyletek, klubok. Így volt ez a képen látható egykori sörkiméréssel is. Bizonyára érdemes volt a városból szép időben kisétálni a vendéglőbe. Hiszen a romjaiban is Malátagyárnak nevezett épülettömbbel a háta mögött, ez a létesítmény - többször felújítva - mindig nevezetes helynek számított.
Az épületet, melyet Schöberl Mihály tervezett, az 1904-es Erzsébet-kerti Iparkiállításra állíttatta a város. 1910-ben az üzemeltetést a Soproni Sörgyár Rt. vette át, majd számos tulajdonos vezette, míg nem a háborúban elpusztult.
Angyalfi Andor felvétele a megszokottól eltérően egy hűvösebb évszakban ábrázolja a vendéglőt, így ugyan a jellegzetes kerti bútorok nem láthatóak a képen, de az épületet nem takarják el a fák lombjai.
A kertről és az Iparkiállításról a fotó feletti címkékre kattintva érhetők el további fotók és információk.
