Szerb Antal 1901-ben született Budapesten. "Jeles érettségi után 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták.[...] Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. 1945. január 27-én a balfi tábor pribékjei agyonverték."(wikipedia)
Szerb Antalnak 1968. májusában állítottak emlékművet Balfon, a Temetődombon. Az emlékművet 2005-ben megrongálták, később a romos állapotú emlékművet elbontották, maradékát a balfi Nemzeti Emlékhely építésénél használták fel. Az egykori emlékmű részét képező nyitott könyvet a templomot körülvevő falba építették be.Bárdics József felvételei 1978. október 10-én készültek a régi emlékműről.