Az egykori Voss-árvaház

Hozzászólok
Az egykori Voss árvaház
Az egykori Voss árvaház
Az egykori Voss árvaház

1720-ban esküdött egymásnak örök hűséget Sopronban Voss Károly és Lanius Anna Dorottya, akiknek nem adatott meg a gyermekáldás, így arra tettek egymásak ígéretet, hogy amelyikük tovább él, az teljes vagyonukat egy árvaház felállítására fordítja és minden erejével azon lesz, hogy a közös álomból valóség lehessen. A férj 1761-ben bekövetkezett halála után özvegyére várt az ígéret beteljesítése, melyben Primes György városplébános támogatta, aki többek között jelentős szerepet vállalt az árvaházi alapítólevél elkészítésében is. A (mai) Halász utcai családi otthon átalakítása 1768-ban kezdődött meg, Lanius Anna Dorottya azonban 1770-ben elhunyt, így a munka befejezése a városplébános irányítása alatt zajlott. Az épülethez tartozó kis kápolna (Szentháromság-kápolna), melynek oltárképe id. Dorffmaister István alkotása, szintén ekkor épült. Az intézmény 1772 szeptemberében fogadta az első árvákat, 12 fiút és 12 lányt. A lányokat elsősorban a háztartási munkákra tanították, míg a fiúk "a köz számára éppen kívánatos mesterségekben" szereztek jártasságot.

Az árvaház eztán több, mint 170 esztendőn keresztül nyújtott menedéket a szegény sorsú gyermekeknek, az 1900-as évek elejétől 1948-ig pedig a Szent Asztrik Gimnázium internátusaként is működött.

A Halász utcai épületben az államosítás után munkásszállót alakítottak ki.

Arról, hogy fennállása alatt milyen örömteli és szomorú fejezetek kerülhettek be az intézet történetének lapjaira, a bejegyzésünk forrásául szolgáló, A Soproni Katolikus Konvent története 1625-2000 c. könyvben az árvaházat 1925 és 1946 között igazgató Bán János, későbbi városplébános tollából született írásban olvashatnak.

Innen idézünk:

"Regénybe illő történet az, ahogyan a hajdani evangélikus lelkész unokája, Lanius Anna Dorottya és az osztrák tartományokból származó nemes katonatiszt, Voss Károly gyermektelen házasságuk alatt szorgalmasan gyűjtögetett vagyonukból Sopronban - amelyet hosszú együttélésük következtében szeretettel tekintettek szűkebb a hazájuknak -  elárvult gyermekek gondozására létesítettek tartós szociális intézményt. Akiktől életünkben Isten megtagadta a saját gyermek feletti örömet, haláluk után sok-sok gyermeket adott nekik, akik hálás szívvel áldották emléküket. Vagyonuk rokonok kezén nyomtalanul elveszett volna, istensugallta tervük megvalósítása viszont felbecsülhetetlen értéket jelentett a város társadalmára, a szülők korai halála által bajbajutott gyermekekre, és hosszú emberöltőn keresztül fenntartotta a nevüket és megóvta emléküket a feledéstől."

Bejegyzésünkkel mi is ehhez szerettünk volna hozzájárulni.

Az árvaházra napjainkban az épület mellett futó, a Halász utcát és a Balfi utat összekötő Árvaház köz elnevezése emlékeztet.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép keletkezési ideje: 
1950-es évek és 1991. május 5.
Forrás: 

Hárs József:A gróf és a szegények - Sopron anno Dokutár
Bán János: A soproni Voss-féle árvaház története (1772-1950) In: A Soproni Katolikus Konvent története (1625-2000) p. 160-186.
Magyar Katolikus Lexikon

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1907
1955
1991
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A fotó készítőjének életrajza: Bárdics József
A bejegyzés létrehozása: 2020. október 19.