Az Előkapu 1955-ben

Sem régészek, sem műemlékek helyreállítói nem láthatók a képen. Az a kis kupac a járdaszegélyen szóra sem érdemes. A háború utáni újjáépítésnek legfeljebb a tetőfedők részéről maradt nyoma. És áll még a sarokház, az átjáró elképzelve sincs. Az újságos alig mutatja magát. A lombok jelzik az évszakot, két gyerekkocsi is a demográfiát. Ráérős csend uralkodik.

Volt itt valaha mozgás, változás, forgalom? Egy kérelemből idézek:

"Alulírottaknak legyen szabad tisztelettelteljes kéréssel fordulni a Nemzetes Városvezetőséghez (…) A kérés abból áll, hogy a Belváros úgynevezett előkapujának a külső részét le kellene bontani, mint mindenféleképpen használhatatlan, bizonyos szempontból károst. (…) Nemcsak céltalan, hanem károsnak is látszik ez a kapu, éppen a fő közlekedési útvonalon, ahol az emberek a leginkább összetorlódnak, olyan szűk a hely, hogy egyik a másikát nem tudja kikerülni (…) Ez a torlódás és egy ilyen szűk keresztmetszet többször volt már okozója szomorú baleseteknek. (…) Éppen ezen okok, melyek indokai voltak hasonló kapuk lebontásának Magyarország szabad városaiban, indították nemrég a Nemzetes Városvezetőséget arra, hogy ennek a városnak az egészen hasonló Hátsó Kapuját lebontassa. (…) a kitermelt bontási anyag fedezni fogja a költségeket, s a Kassza némi haszonhoz jut.”

A dátum: 1808. július 4. Válaszról, intézkedésről nem tudok. De azt tudom, amit erről az esztendőről írt Johann Karl Schuster: "Ez az év július havától kezdve a mi városunk, Sopron számára a borzalom éve volt és a jajveszékelésé." Július 19-én délután egy órakor törtek föl az első lángok. A hármas tűzvész első lángnyelvei.

A Tűztorony megmaradt.