"A Tanácsköztársaság győzelme után a Forradalmi Kormányzó tanácsnak – mely amúgy is nyomasztó gazdasági helyzetet örökölt – súlyos pénzügyi problémákkal keltett szembenéznie. A legnagyobb pénzügyi gondot az aprópénzhiány okozta. Az Osztrák–Magyar Bank ugyanis még 1916-ban bevonta a nemesfém, nikkel és réz érméket; vas-, ill. papírpénzekkel való felváltásuk azonban lassan haladt, majd a forradalmak következtében végleg abbamaradt.[..] Ilyen körülmények között – kivétel nélkül helyi kezdeményezésre – születtek meg az elsősorban kis címletű (filléres, 1–2–5 koronás) szükségpénzek. [...]több mint 100 városi hatóság, üzem, sőt magánszemélyek kiadásában, közel 300 címlet jelent meg. Közös jellemzőjük a viszonylag kevés példányszám, valamint a térben és időben korlátozott használat. Szövegük feltünteti, hogy mely törvényhatóságnál vagy üzemben kerültek forgalomba, és megjelöli a törvényes fizetőeszközre való visszaváltás határnapját is, mivel általában egy-egy banknál letett fedezettel bírtak. Kézzel írottak is akadtak köztük. Ezért kiadóik számozással, aláírással, sokszor felülbélyegzéssel védekeztek a hamisítás ellen. A rajzos bónokon hol az illető város címere, hol egy-egy nevezetes épülete, vagy éppen a kibocsátó takarékpénztár látható. Közülük időrendben Soproné az első, ahol a helyi művészek részvételével lezajlott pályázat eredményeként jelent meg 1918. V. 1-i keltezéssel az itt bemutatott, Ágoston Ernő tervezte, valóban megkapó szépségű 50 filléres."