Az Építőbank bukása

Hárs József emlékére

“Amikor 1901. október 18-án délelőtt, iskolatáskámat lóbálva hazafelé ballagtam az iskolából, a színház előtt mindenfelé embercsoportokat láttam és izgatott beszédet hallottam: „Megbukott ... csődbe ment... Oda a pénz... Mindent elsikkasztott...!" És közben mindig ugyanaz a név szállt az őszi fényben: „Schladerer... a gazember!” ( Becht Rezső)

Azon a bizonyos októberi napon aligha volt olyan soproni polgár, akit valamilyen formában ne érintett volna az 1872-ben alapított Építő- és Földhitelbank csődje. A tehetősebbek közvetlenül vesztették el a bankra bízott betéteiket, míg a szegényebbek az őket támogató szervezetek (pl. Müller Paulin-féle alapítvány) vagyonvesztése miatt kerültek kilátástalan helyzetbe. De az ügy szálai nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és politikai vonalon is alapjaiban rengették meg Sopron életét.

A működését 1873-ben megkezdő bank egy ideig az ügyfelek megelégedése mellett végezte tevékenységét, azonban már az 1880-as évek elején elkezdtek viharfelhők gyűlni az intézmény felett, noha erről eleinte csak a kétes tőzsdeügyletekbe bonyolódó Schladerer Alfréd igazgató tudott. A sorozatos sikkasztások elfedésére idővel már bűntársakra is szüksége volt, így hatalmával visszaélve kényszerítette Wrchovszky Gyula főkönyvelőt és Prochazka Arthur vezető tisztségviselőt, hogy vegyenek részt a könyvek meghamisításában. Az igazgató 1889-ben aztán olyan mértékben károsította meg a pénzintézetet, hogy a cinkostársak minden igyekezete ellenére is csak idő kérdése volt, hogy mikor jut végleg csődbe a bank. Noha 1901 őszén már világosan látszott, hogy a vég elkerülhetetlen, a főkönyvek továbbra is azt a látszatott keltették, mintha az Építőbank anyagi helyzete teljesen szilárd volna. A közelgő végről csak bennfentes körök pletykái suttogtak. Amikor a köztiszteletben álló Schladerer Alfréd, igazgató, a Soproni Városi Vasút Részvénytársaság igazgatósági tagja, a Világítási- és Erőátviteli Részvénytársaság igazgatósági elnöke, a Városi Vízvezeték Részvénytársaság igazgatósági tagja, az Első Soproni Serfőző és Malátagyár Részvénytársaság és a Nagycenki Cukorgyár Részvénytársaság felügyelőbizottsági tagja október közepén felismerte, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, felment a Lőverekben található családi nyaralóhoz és attól nem messze főbelőtté magát. Mire október 18-án a bank csődjét hivatalosan is bejelentették, Schladerer már napok óta holtan feküdt a soproni erdőben.

A bank papírjait zár alá vették, Wrchovszky Gyulát és Prochazka Arthurt letartóztatták, október 19-én pedig megindult a nyomozás a szövevényes ügyek felderítése céljából.

Az Építőbank bukása a neves soproni családok közül leginkább a Lenck család anyagi helyzetét rengette meg, de szinte nem volt olyan kereskedő a városban, aki kisebb vagy nagyobb mértékben ne szenvedett volna el veszteséget a csőd miatt.

A gazdasági károk mellett az eset szálai a legfelsőbb politikai szintekre is elértek, Sopron városa közvetlenül 107 ezer koronás veszteséget könyvelhetett el, Gebhardt József polgármester, a bank igazgatósági tagja fegyelmi eljárást kezdeményezett önmaga ellen, de ez sem menthette meg attól, hogy elbukja polgármesteri címét.

A Baubank bukása hosszú évekre meghatározta a város gazdasági és társadalmi életét, és még a Nagy háború utáni években is éreztette közvetett hatását.

A bukás hátterét előszőr dr. Taizs Károly, az Iparkamara másodtitkára próbálta meg összegezni 1902-ben megjelent könyvében, majd Hárs József 1961-ben a Soproni Szemlében publikált tanulmányt a témában. Ugyancsak ő közölt írást a Nyugati Kapu című lapban 100 évvel a csőd után, 2001 októberében. Az ő sorai nélkül nem lehetne teljes ez az írás, az utóbb említett cikket most változatlan formában honlapunkon is közreadjuk, 121 esztendővel a Soproni Építő- és Földhitelbank bukása után:

Fekete péntek

Az Építőbank bukása 1901-ben

Évtizedek visszatérő beszéd- és újságtémája volt Sopronban an­nak a helyi pénzintézetnek a csődje, amely 1901. október 18- án jelentette be fizetésképtelen­ségét. Ezen a „fekete pénteken” véget ért Schladerer Alfrédnak 1873-tól egyre mélyebbre süllyedt szélhámosság-sorozata. A közel hétszáz befektető - köztük 400 soproni, beleértve a várost is - kerek ötmillió korona veszte­séget szenvedett. Hatalmas összeg.

Képzelhető a széles közönség megdöbbenése, amikor az ese­ményt plakát adta tudtul mindenki­nek. Pedig néhányan már napok óta bizonyára rossz közérzettel hallgatták a fel-felröppenő híreket. Az egyik igazgatósági tagot már korábban figyelmeztették az Oszt­rák-Magyar Bank soproni veze­tői, hogy valami baj lehet, mert más pénzintézetek szokásaitól eltérően az Építőbank sohasem mutatja meg könyveit nekik, tanácskérés végett. Suttogták, hogy Lenck Gyula, a bankkal szorosan összefonódott kereske­dőcsalád évek óta súlyos aszt­mában szenvedő feje összeveszett Schladererrel. Egész éjszaka hallották a hangos szóváltást. Lenek másnap - 13-án - délre halott.

A hatalmas termetű, lengő szakállú igazgató, akinek kedvenc szavajárása volt a közállapotokra: „Ungarische Sauwirtschaft”, ki­fizette a Kaszinóban kártyaadóssá­gait és eltűnt. Két nappal a bukás nyilvánosságra hozatala után talál­tak rá az erdőben. Öngyilkos lett.

A Soproni Építő- és Földhitelbank 1872-ben megfogalmazott céljai között szerepelt az akkor pangó építőipar fellendítése köl­csönökkel, segítséggel, közvetítés­sel. Amikor 1873. január 1-jén megkezdték működésüket, ezek­nek a céloknak a megvalósítása már csak azért is reálisnak látszott, mert a vezetőségben számos építő­ iparos foglalt helyet. Sajnos azon­ban májusban kitört a bécsi „tőzs­dekrach”, s végigsöpörve az orszá­gon csak Sopronban 6 kis bank bukását okozta. Az Építőbank részvényeinek már befizetett há­nyada is elúszott volna, ha ügyin­tézői az utolsó pillanatban ki nem hozzák jelzálogkötvény formájá­ban a csődtömegből. És átvették az egyik bukott intézettől annak igazgatóját, Schladerer Alfrédot is...

Ahelyett, hogy befizettették vol­na a részvények értékének hát­ralevő részét, inkább csökkentet­ték a részvények számát. Ezzel megfosztották magukat attól, hogy számottevő mozgatható pénzük legyen. A szép célok meg valósítására tett néhány kísérlet után Schladerer végzetes útra lépett. A látszat kedvéért növelte az osztalékot, a szükséges fedezetet pedig Bécsben tőzsdejáték­kal próbálta megszerezni. Időn­kénti nyereségekkel és felvett hi­telekkel jó darabig tetszeleghetett a sikeres üzletember szerepében. A társaság hangadója volt, Ban­kett-direktornak is nevezték. Fe­lesége irodalmi szalont tartott fenn, lányát jól házasította ki. Tevékenységét komolyan senki sem ellenőrizte. Pedig ebben, az elvállalt különböző tisztségek révén, a város vezető emberei - közöttük Gebhardt József, a pol­gármester - udvariaskodáson kí­vül komoly lehetőséghez juthat­tak volna. Hosszú évekig foly­hatott a szemfényvesztés, a köny­vek kozmetikázása, majd teljes meghamisítása.

Az igazgató még arra is vetemedett, hogy a letétbe he­lyezett részvényeket eltulajdoní­totta, hamisakat tett a helyükbe. Egyre kevesebb szó esett az ere­deti célokról. Sopron viszonyla­gos lemaradása szomszédai fej­lődéséhez képest részben ennek a banknak is köszönhető.

Amikor kiderültek a disznóságok (Sauwirtschaft), számos vá­rosi alapítvány pénze is elúszott. Az egyik napról a másikra tönkre­ ment üzletembereken kívül így károsodtak a szegények is. A bíró­ság csak három év múlva hozta meg végső ítéletét. A károsultak nem sokat nyertek vele.

A hiszékenység áldozatai - mond­hatnánk. Schladerer a maga részé­ről levonta a tanulságot, de ha vé­gigtekintünk a város gazdasági éle­tén, egészen szinte máig, mintha nem igen tanultunk volna az „eset­ből”. Sőt. Mára már a Baubank em­léke is elenyészett. (Nyugati Kapu, 2001. október 19.)

Valószínűleg nem túl gyakori, hogy egy pénzintézet csődje alkalmával az azt tevékenyen előidézők arcképével ellátott képes levelezőlap kerüljön kiadásra, az Építőbank esetében azonban így történt. A most bemutatott lapon Schladerer Alfréd, Wrchovszky Gyula és Prochazka Arthur portréja köszön vissza ránk. Három úré, akik becstelen tevékenységükkel örökre beírták a nevüket Sopron város történelemkönyvének lapjaira. A dicstelenek oldalára.

A korabeli újságcikkeket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.