Az Erzsébet-kert meséje

Hozzászólok
Az Erzsébet-kert egy részlete a zenepavilonnal
Az Erzsébet-kert egy részlete a zenepavilonnal
Az Erzsébet-kert egy részlete
Az Erzsébet-kert egy részlete

A mai értelemben vett közparkok Európában a 18. században jelentek meg. A városiasodás, a polgári létforma magával hozta az igényt a természet szépsége, a zöld, a növények iránt. Persze ekkor elsősorban magántulajdonban lévő kertekről volt szó, melyek a nagyközönség számára is nyitva álltak.

A századfordulóra a magyar kertkultúra igen magas, európai színvonalat ért el, egyre másra nyíltak, uralkodói vagy magánkezdeményezésre, a városi parkok; a budai Városmajort II. József terveztette 1785-ben, Pesten a külvárosban jött létre az Orczy-kert, melyet báró Orczy László nyittatott meg a közönség előtt, és a Margitsziget, mely József nádor magánbirtoka volt. Vagy vidéken, Pozsonyban, Kolozsvárott és... Sopronban.

Úgy esett a dolog, hogy Preysing generális 1737-ben házat vett Sopronban, melyhez föld, a mai Erzsébet-kert,(akkori nevén Neuhof) és malom is tartozott. Később a generális meghalt, özvegye nem sokat törődött a kerttel és az akkor már rajta álló épületekkel, így minden pusztulásnak indult. 1763-ban a család árverésre bocsájtotta az ingatlant.

A licitálásba a város is bekapcsolódott, mondván: a városi sörfőzőt, (mely tűzveszélyes üzem volt, ezért a városfalakon kívül, a mai Csatkai utca közepén állt) rossz állapota miatt új helyre kell telepíteni. A Neuhof remekül megfelelne erre a célra.

Az árverés sikeres volt a város 6010 Ft-ér egy hatalmas kert, több rozzant épület és egy halom nagyra törő terv birtokosa lett. Mindenesetre gyorsan rendbe hozatták a romokat, és 1764. február 29-án bérbe is adták Ottinger sörfőző mesternek, aki a következő évben már 366 akó finom nedűt mért ki.

Két év múlva felépül a szárazmalom is.

Azután a Deák kút vizét vezették erre, így két csinos tavacska, később egy kis kápolna is emelte a kert fényét. 1800 körül már népszerű sétahely, kedvelt kirándulóhely volt a Neuhof.

Bredetzky Sámuel soproni tanító panaszkodik ugyan, hogy a kert „ezer kellemességgel kecsegtet”, de igencsak elhanyagolt. A kedves, meghitt lugasokat felveri a gaz, szegény Mars szobra nagyon elkopott,kifacsarodott lábaival inkább visszatetszést kelt a sétálókban, nem is beszélve a gyermekeket riogató Neptun szörny ábrázatjáról.

A város sajnos évtizedekig nem sokat törődött a kerttel. Leginkább az adóbevételek növelése volt a cél, így azután előbb egy színésznek adtak engedélyt zenei akadémia működtetésére (de csak nappal, az esti világítást a tűzveszélyre való tekintettel megtiltják), majd a sörfőzde bérlője állított körhintát. A hevenyészve felállított nyári arénában cirkuszosok és színészek bűvölték a publikumot, a sörházban pedig remek cigányzenekarok váltották egymást. Az ötlet bevált, a sok mulatság rengeteg embert csábított, jócskán megnövelve a bérlők és így a város bevételt és... pusztítva a kert természeti szépségeit.

1847-re megépült a Déli vasút, mely közelsége miatt szegény lepusztult Neuhof újjászületését is szükségessé tette. A kertet kipucolták, a szobrokat eltüntették, angolkertet varázsoltak a kopott park helyére. A Honderű című lap 1847 nyári számában így számol be e jeles eseményről.

„ ..Különös díszére szolgál Sopronnak a közönség használatára ujólag megnyitott ujkert (Neuhof) nevet viselő regényes sétahely, mely kivált népünnepélyek rendezésére különösen alkalmas. Ide gyűjté vala (..)az egész soproni közönséget azon fényes világosítás, zenészet és népies tánczok és vidámságokkal összekötött ünnepély(..)”

A nagy népszerűségnek örvendő park a városi élet, fontos, jellegzetes színterévé vált. Tartottak itt elegáns bálokat és színes táncmulatságokat. A város üvegházat építtetett, gesztenyefákat ültetett. 1889-ben pedig megépült, a most hűen újjávarázsolt, elegáns zenepavilon, hosszú-hosszú évtizedekig szórakoztatva, andalítva a közönséget.

A század végére a Neuhof név lassan kikopott a használatból, a tragikusan elhunyt császárné után Erzsébet-kertnek kezdték nevezni a soproniak. 1899-ben a város megvásárolta a Bánfalva felé eső kertet, így jelentősen megnövekedett a park területe, sőt még egy szép új üvegház is elfért az új részen.

A huszadik század elején vendéglő épült a kert közepére, amely érettségi bankettek és találkozók jellegzetes színhelyévé vált. Közelében, kedvezve a vendégeknek, kecses kis időjelző bódét állítottak fel. A patak mellett később katonai teniszpálya létesült,sportra csábítva az ifjúságot, lánykoránban [Magda] is gyakran pattogtatta itt a labdát. Értékesen szép volt már akkor is a vénséges vén mamutfenyő.

A pályaudvar közelsége eddig mindig csodálókat, sétálókat és mulatozókat hozott a parknak, az 1944/45-ös bombázások idején ez a közelség lett a veszte. A kíméletlen bombák feltúrták, rommá változtatták az egész kertet. Elpusztult a vendéglő, a teniszpálya, az időjelző, a zenepavilon, a gyönyörű fák és növények és elsüllyedt sok emlék, nevetés, zene , tánc, fiatalság, öröm emléke.

Azután felépült a SOTEX kultúrház.., de ez már egy másik történet.

Kép típusa: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1900-as évek eleje

Magda visszaemlékezései honlapunk Történetek menüpontjában olvashatók

Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Csatkai Endre: Kétszáz éves közkert Sopronban S. SZ 1963. 3.sz. 52-60.o.
Sisa József/A közparkok története Magyarországon 1914-ig – rövid áttekintés -MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet én.
DOKTORI DISSZERTÁCIÓ „Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek”. A Habsburg monarchia közparkjai: magánkertek és városi parkok buda-pest társas életében (~1870--1918) (Kitekintéssel Bécsre, Prágára és Zágrábra) MAGYAR ERZSÉBET 2008.
Bredetzky Sámuel soproni tanító leírása uo. 56.o.

Kép keletkezésének éve: 
1905
515-1845
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Farkasné Bárczy Éva
A bejegyzés létrehozása: 2015. december 5.

Hozzászólások

Dr. Schöberl Miklós Béla képe

Ez a bejegyzés remekül vázol fel egy szinte kimeríthetetlen témát. E téma kapcsán mindig felmerül a mammutfenyő korának kérdése. A "vénséges vén" kormeghatározás azonban erős költői túlzás. Ez a ma 140-150 éves fa az őshonos területeken több ezer évet is megélő fajtársai között "pólyás korú". Arra viszont bűszkék lehetünk, hogy Európában "az Erzsébet-kertit nemcsak a legszebb alakú, de egyik legöregebb példánynak is tarthatjuk". (Csapody István: A soproni mammutfenyő. S.SZ 1957. 3-4. sz.)
Ezért vigyázzunk rá!