Hárs György, neves soproni építész 1961-ben készítette el az egykori Köztársaság, ma Erzsébet utca 13. számú földszintes ház emeletráépítésének terveit. A most bemutatott fotón még eredeti állapotában látható a ház, melyben – ahogy az átépített épületen 2001-ben elhelyezett emléktáblán (3.kép) olvashatjuk – ifjú éveiben élt Ullein-Reviczky Antal (1894-1955) diplomata, egyetemi tanár.
Személyével kapcsolatban Hárs Józsefet, az építész fiát idézzük, aki a Soproni Szemle 1994/4. számában így írt Sopron első bombázása kapcsán:
"Erről talán tudhattak valamit Sopronban az Ullein-Reviczky rokonság révén. A stockholmi követi tisztéről a német megszálláskor tiltakozásul lemondott Ullein-Reviczky Antalnak háza volt Sopronban, az azóta háromemeletes társasházzá magasított Erzsébet utca 13. (akkor 21.) sz. alatti épület. Helyesen mondja Hidegh Lajos ny. GYSEV-pályamester 1982-ben: „Azt mesélték a városban, hogy Ullein-Reviczky Antal, a volt stockholmi magyar követ elintézte, hogy Sopront nem fogják bombázni, mert az édesanyja itt lakik a Deák téren” (Soproni Füzetek ’84, 266. lap). Jól emlékezik a személyekre, a szóbeszédre, kevésbé jól (bár csak néhány métert tévedve) a helyre, az urambátyámos világot feltételező közbenjárás viszont ettől még nem válik sikeres valósággá..."
Az 1961-ben készült felvétel érdekessége még, hogy napjainkra a 15. számú házat elbontották, helyére többszintes, modern épületet emeltek, így a képen egyszerre két egykorvolt soproni épület is látható.
Ullein-Reviczky Antal életútjáról az ajánlott linkek alatt található Wikipedia bejegyzésben olvashatók információk, míg ugyanitt egy Filmhíradó részletet is ajánlunk, melyben személyesen is látható városunk szülötte. Az épületet jelenlegi formájában mutató felvétel a Hárs Györgynek emléket állító honlapon érhető el, ennek linkjét ugyancsak az ajánlott linkek alatt adjuk közre.
Az emléktáblák mindig egy tartalmas életút mementói az utókor számára, azért hogy emlékezzenek eleikre, akik kimagasló teljesítményt nyújtottak az élet valamely területén. Legtöbbször hajlamosak vagyunk elsétálni ezek mellett a táblák mellett, anélkül, hogy jelentőségükbe belegondolnánk. Megszokja őket a szemünk, hozzátartoznak egy-egy épület arculatához. Pedig sokszor amellett, hogy emlékeztetnek, komoly művészi értéket is képviselnek, nem egyszer jeles alkotóművészek műremekei. A Sopron anno-n a régi felvételek mellett megjelenő jelenkori emléktábla fotókkal szeretnénk ráirányítani a figyelmet a házfalakon velünk élő történelemre. Bízunk benne, hogy ha legközelebb egy itt bemutatott tábla előtt visz el az útjuk, megállnak majd egy pillanatnyi időutazásra és képzeletben - vagy akár valóságosan is - fejet hajtanak azok előtt az egykori soproniak előtt, akik nélkül a mi mai Sopronunk nem lehetne olyan, amilyennek ismerjük.
Hárs József: Ötven éve történt (Sopron első bombázása) - Soproni Szemle, 1994/4.
Hozzászólások
Emlékeim szerint akkor a 11-es számú házban nem volt a 70-es években egy kifőzde? Talán juliska -mariska néven?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Talált!
Igen az Albrecht nővérek voltak...igazi lakásétterem volt! Elvitelre és ott fogyasztásra is főztek. Az ott étkezés a nagyszobában volt, nylonnal letakart szőnyeg közepére állított óriási asztalon. Aki nem fért be, az a konyhában ehetett egy kisebb asztalnál, mint én is néha. ( '50-es, '60-as évek.)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Igen, pontosan így volt, bár inkább a kifőzde nevet használták. Én 1958-tól Mariska és Juliska nénivel egy szinten laktam (illetve még mindig), nagy volt a forgalmuk, bár ők maguk kicsit zárkózottak voltak. Gyerekkoromban nagy élmény volt, amikor a jéggel töltötték fel a "hűtőt". Az ő nappalijuk a kép bal felső sarkában látható. Volt egy távoli rokonuk Svédországban, amikor hazajött az NSU RO80-gal, azt a házbeli és a 13-beli gyerekekkel nagyon irigyeltük...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A "lakásétterem" a mai értelemben került említésre...az akkori hűtő pedig a "jégszekrény" nevet viselte. Jött a "jeges", kivette a hasábot a kocsija végén, a letakart vállára vette és irány a vevő...ilyen is volt. Én imádtam amikor megengedték szüleim, hogy az olvadásból származó vizet leengedhettem az aranyos kis csapon a szekrény elején.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A szintén elbontott 15-ös szám alatt laktak általános iskolai osztálytársam Béldi Gábor és szülei,akik az Egyetemen tanítottak,bár lehet,hogy csak az egyikük!Egyszer még jártam is Náluk,bár ez most nem lényeges...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A bal oldali ablak a mi szobánké volt. Az átépítés után csak udvarra nézett/néz a lakásunk. Jó kis közösségünk volt. A szülők is rendszeresen összejártak. Amikor az egyik lakó megvásárolta az első TV-t, esténként mindenki ott gyűlt össze. Abban az időben az udvar is igazi kert volt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
1962-ben költöztünk ide.
A 3. emeleten laktunk.
Anyai nagyszüleim is egy másik lakásban. (Sirok Ferenc)
Édesapám húga, (Stefi néni) két gyerekével is itt laktak.
Később apai nagymamám is, majd Lobenwein Tamás a feleségével.
Három lakás volt a 3. emeleten a családé.
Igen, a 15-ben a Béldi család élt.
Gábor, Feri jó játszótársaim voltak.
Édesanyjuk a szemben a József A. leánykollégiumban dolgozott.
Édesapámnak (87 éves) még mindig van ott lakása.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nagyon örülök, hogy végre találtam egy képeslapot e házról. Pont igy emlékszem rá! Mint kis gyerek sokszor látogattam dédmamámat - Ullein Jozsefné Reviczky Máriát -, nagymamámat - Dr. Török Béláné Ullein-Reviczky Alice-t- és Nagypapámat - Dr. vitéz Házi Jenöt. Szerintem nagyon szomorú, hogy 1961 vagy 1962-ben nagymamámat kitelepíteték és ilyen rondán átépítették a szülöházát. Sokáig ez volt az egyetlen átépített ház az Erzsébet / Kösztársaság utcában.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Kedves Katalin, én pedig nagyon örülök, hogy megtalált minket. Ha jól emlékszem, 2013-ban, amikor a nagypapájáról elnevezett alapítvány díját megkaphattam, találkoztunk a Perkovátz-házban. Akkor a honlap még gyerekcipőben járt, azóta nagyot léptünk előre az évek során. És lám, ez a kép is előkerült. Jó tudni, hogy örömet szereztünk vele.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Én a 19-ben nőttem fel és az építési területet többször körbejártuk a barátaimmal anno...az udvari telekrészeken, egészen a Deák térig, akkor még a bombázásból miatt visszamaradt romok voltak. Izgalmas "felfedező expedíciókat" szerveztünk a romok pincerendszerében. Később ott a "KISZ" lakások épültek meg.