Bárdics József felvételein az első soproni Carousel Vásár látható. A Sportcentrumban és az épület előtt megrendezett vásár "Magyarországon először teremtett lehetőséget arra, hogy vásári keretek között közvetlen értékesítési lehetőséget adott a "vasfüggöny másik oldalán lévő kereskedőknek." (Cyberpress)
A vásár plakátját Horváth Péter Páltól kaptuk.
Hozzászólások
Városunkban sajnos minden kezdeményezésnek ez a vége. A Belvárosban azért nem tudnak a fontos üzletek megmaradni, mert az abnormálisan magas bérleti díjat nem tudják kitermelni...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Hát ez elég sommás vélemény, csak nem egészen fedi a valóságot.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Mert mi a valóság? Kíváncsi lenék, hogy mitől lesz egyre kihaltabb és üzlethálózat-szegényebb a város?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Kedves Mária!
Én a Rezső utolsó mondatához fűztem véleményt.
Kérdésére válaszolva, az utóbbi jó pár év potentátjait kellene nyilatkozásra bírni - de nem hiszem , hogy ez a fórum erre lett kitalálva, hagyjuk csak meg a dagonyászást a többi fórumnak, bár nehéz némának maradni, szeretett városunk állapotában végzett rombolások (és nem csak amerikai, és orosz bombázókra gondolok) láttán, mely az elmúlt időszak képeiből kiviláglik.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Bocsáss meg Péter, de nekünk, mint kiállítóknak, ez a dolog "így jött le"...mivel a soproni belső/politikai/gazdasági/összefonódási viszonyokat Ausztriában nem ismerhettük.
Röviden: azért nem jöttünk, mert nem tudtuk volna "kitermelni" még a költségeinket sem. Maximum reklámértéke lett volna a jelenlétünknek.
És ezt most politika, stb. menetes hozzászólásnak szántam. (biztos voltam benne, hogy megszólalsz ez ügyben, mert tudtam, hogy Te a "másik oldalról" láttad mindezt) Ez így van jól...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Kedves Rezső!
"azt írod a soproni belső/politikai/gazdasági/összefonódási viszonyokat Ausztriában nem ismerhettük." Ne felejtsd, hogy 1988-ban az osztrák kereskedők igen is ismerték (no nem a soproni) a vasfüggönyön túli viszonyokat és döglődő kereskedelmük felvirágoztatása érdekében kaptak az alkalmon, hogy megjelenjenek itt. 1988-ban még nehézkes volt az átkelés Ausztriába, örültek az itteniek, hogy helyükbe hozták a "kánaán"-t. 1990-től fordult a kocka, az itt megismert kereskedőket boltjtukban keresték fel a kiutazó magyarok, ezért is alkalmaztak magyarul beszélő eladókat. Ezek után valóban nem érte meg nekik itt megjelenni, hisz helyükbe ment a potenciális vásárló (a forgalmuk nagyobb befektetés nélkül is fenntartható volt - határ mellé települt konténerraktárak stb.) Nem véletlen álltak hosszú sorok a határ másik oldalán Mo. felé.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ja, és még egy érdekesség - nem minden kiállítóval volt közvetlen kapcsolat (magyar és külföldi vonatkozásban is), akadt, nem is egy, ahol külső szervezők közvetíttek a megjelenéshez.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ez is közre játszhatott abban, hogy nem vált "érdekessé/kifizetődővé" a részvétel a későbbiekben...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Én a konténerkorszak utáni időről írtam, ugyanis a II. Caroussel már a "Gorenje láz" lecsengése után/végén volt.
Amúgy a megállapításaid/elemzésed/ helytállóak!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Sopronban az első "igazi" kiállítás" CAROUSEL kiállítás és vásár néven került be és maradt a köztudatban, mint az ország egyetlen olyan kereskedelmi találkozója, ahol a külföldi kiállítók által behozott termékeket magyar forintban fizetve a helyszínen lehetett megvásárolni. Nem volt egyszerű létrehozni a "hivatalos magánimportot", pénzügyminiszteri engedély (jóindulat) kellett hozzá. Hiába volt közel a rendszerváltás a bürokrácia malmai még keményen őröltek....
A korábban valutakerethez szokott lakosság vásárlási rohama minden elképzelést felülmúlt és
az ország minden részéből érkezett látogatók száma a kilencnapos rendezvény alatt meghaladta Sopron város lakosságának létszámát.
Az ezt követő néhány évben a határ menti kereskedelem soha nem tapasztalt méreteket öltött,
nevezhetjük ezt az időszakot - akár - az osztrák kereskedők "fénykorának" is.
Már nem volt fontos behozni a termékeket a kiállításra, elég volt egy információs standot
működtetni, néhány vonzó árucikket bemutatni, itt felvenni a rendeléseket és magyar dolgozókat alkalmazva otthon kiszolgálni a vevőket.
A varrótűtől az autóig - mindent vásároltak a magyarok, összegyűjtve az egész család
hivatalosan vásárolható valutáját, és természetesen a nem hivatalosat is ...
Szükséges megemlíteni azt is, hogy a CAROUSEL a német nyelvtudás igényének kialakulásában fontos szerepet játszott. "Mindenki" németet tanult és kereste a külföldi munkalehetőséget - elsősorban Ausztriában. Meg is találták - sokan.
Már a vásáron is lehetett külföldi munkalehetőséget szerezni.
A városban sorra megszűnő üzemek elbocsájtott dolgozói közül sokan választották a megélhetésnek ezt a formáját és Sopron lakosainak mai életszínvonalát tekintve valószínű,
hogy nem is bánták meg.
A külföldi áruházláncok magyarországi piacbővítésével az árucikkek óriás választéka és
kínálata az általános vásárok hanyatlását jelentette. Ez talán Sopronban csapódott le először.
Már mindent megkaphattunk itthon is forintért, és ha nem, hát kiutaztunk fejlődő
igényeinknek és lehetőségeinknek megfelelő helyszínekre, külföldre.
A történeti hűség kedvéért: a Carousel kiállítás és vásár 1988, 1989-ben a Sportcentrum és a
Mahír, 1990-ben a Sportcentrum és a Hungexpo, 1991-ben a Program kft és a Novotrade kft
szervezésében és kivitelezésében jött létre.
A négy év alatt a kiállítás fejlődése töretlen volt, 1991-ben még számos osztrák kiállító vett
részt, és a vásárnak még belső használatú DOTTO kisvasútja is volt.
1992-ben a rendszerváltozás szele szétfújta a lehetőségeket, ( ez egy másik történet) új
szervezővel más formában folytatódott (nem helyi szervezővel) a rendezvény.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A II. Carousselen már az osztrák cégemmel én is "kinn" voltam. Akkor voltam 1 hónapja alkalmazásukban. Hihetetlen érdeklődés volt a szórakoztató-elektronika iránt: Video-Hi-Fi-Tv, stb. Ami nagyon új volt, hogy egy "impex" cég segítségével forintért lehetett helyben vásárolni, amit aztán ők valutában visszautaltak nekünk. Előre levámoltattuk az árut "ATA-Carnet"-ra, és amit nem adtunk el azt simán visszavihettük... óriási sikerünk volt. Volt nap. hogy kétszer is fordult a sofőrünk, mert nem volt elég Grundig videonk...ráadásul én voltam a magyar garanciális szervizelő is. Aztán elsorvadt a dolog, mert a szervezők később vérszemet kaphattak és nem kifizetődő/kitermelhető helypénzt kértek.