Az Ikva az Ikvahíd alatt

Csendesen folydogál betonlapokkal szabályozott medrében a patak. Szelíd a tavaszi reggel, nyitva az egyik ablak, még nem indul a festés a távoli Pamutiparban, sem szín, sem illat. A falból kiáll egy százéves alkalmatosság, a patak vize pótolja a csatornázást. Az ilyesmit hívják festői látványnak. Ettől függetlenül tényleg az. Aki fent közlekedik, ha megszokásból, fel sem tűnik neki, hol van itt az Ikvához a híd? Pedig van. Sőt volt. Johann Karl Schuster üvegesmester írja krónikájában 1829-ben, hogy az év újdonsága az Ikvahíd keskeny átjárójának megszélesítése, a magasan ívelt úttest leásása és elegyengetése az Ikvahídhoz képest. 1841-ben pedig: "az Ikvahídtól a Mária-oszlopig az úttest magasságából 4 lábnyit levesznek ... nem csak járdát építenek, hanem az úttestet is szintbe hozzák... 1846-ban "Már három éve folyamatosan dolgoznak utcáink burkolatának javításán és elkezdték kockakövekkel burkolni az úttestet a Szentlélek utcában. Mindig úgy folytatják a burkolást, amennyit kockakövekből évente elő lehet állítani. ... Mivel az Ikvahídnál valósággal völgy keletkezett, fel a Kovács szeren és lefelé a domborulatokat szintbe hozták. ... Mivel az előző kövek túlságosan puhák voltak, amíg az oly közel lévő Várishegyet át nem vizsgálták és ott a legkeményebb kőre nem bukkantak. Azóta szorgalmatosan dolgoznak tovább és a kockakő-készletet beépítik minden ősszel."

Ennek a sok munkának a hátterében olyan műszaki előkészítés folyt, amelynek gyönyörű színezett tus helyszínrajzai, metszetei a levéltárban megtalálhatók. Néhánynak a fénymásolatát pályamunkáimba válogattam be.