Az Ógabona tér 14-es szám alatti, 1740 körül épült rokokó lakóház 1898-ban került a Laschober család tulajdonába. A család városszerte talán legismertebb és legmegbecsültebb tagja az Evangélikus Népiskola tanára, később igazgatója, Laschober Gusztáv volt. Gazdag életútját 1929-ben bekövetkezett halála után a népiskola 1929-1930. tanévéről szóló értesítőjében méltatták egykori kollégái:
Október hó 8-án hosszas betegeskedés után elhunyt Laschober Gusztáv, nyug. népisk. igazgató, 68-dik életévében. A megboldogult 1862-ben március 25 én született Sopronban. Iskoláit itt végezte és 1880-ban a soproni evang. tanitóképzőintézetben nyert tanitói oklevelet magyar és német tannyelvü iskolákra. Ugyanakkor a Sopronban levő háziipari iskolát is végezte és arról is nyert oklevelet. Baranyaszentlőrincen, Balatonfüreden és Franzfelden mint nevelő, illetve tanitó működött. 1890-ben iskolánkhoz került mint tanitó, 1913-ban az iskola igazgatója lett és mint olyan 1924-ig, tehát a legnehezebb és legviszontagságosabb időben, nagy körültekintéssel és szakértelemmel szolgálta egyházközségünket. Rendkivül törekvő és lelkiismeretes tanitó és széles látókörü igazgató volt. Többféle tanfolyamon vett részt, hogy ismereteit gyarapítsa, bővitse. 1893-ban Fröbel-féle tanfolyamon, továbbá rovátkoló és faragási, valamint papirmunkatanfolyamon vett részt Leipzigben. 1896-ban tanulmányúton volt Németországban és Dániában. Ugyanebben az évben Nääsben, Svédországban, slőjdtanfolyamon is volt. Laschober Gusztávnak hervadhatatlan érdeme a soproni szeretetház létesitése, ez úgyszólván az ő műve volt. Időt és fáradságot nem kimélt, hogy ezen kedvenc ideáját megvalósithassa. Életének legszomorúbb pillanatai közé tartoztak azok, mikor látta, hogy a szeretetházat anyagiak hijján fenntartani nem lehetett és a gyermekvédőliga kénytelen volt azt átadni az igazságügyminiszteriumnak, igy a szeretetházból javitóintézet lett.
A társadalmi életből is kivette a részét. Mindenféle jótékony és altruisztikus egyesületnek aktiv tagja és 24 éven át a Soproni Kaszinó Egyesületnek gazdája volt.
Irodalmi tevékenységet is fejtett ki. Kül- és belföldi szaklapokban irt és Schranz Mihállyal, a soproni kézügyességi iskola igazgatójával kiadta a „Módszertani utasitás“ címü vezérkönyvet, Pós, Krug és Schrauf kartársaival pedig a „Magyar Olvasóköny az V/VI. osztály számára“ címü könyvet.
Nyugalombalépése óta betegeskedett. Hiába volt nejének és gyermekeinek minden odaadó ápolása, hiába az orvosi tudomány minden vívmánya, szive - mely oly sok szép és nemes érzelemnek kútforrása, sok szép és nemes cselekedet meginditója volt - felmondta a szolgálatot. Október 10-én kisértük utolsó útjára és elrebegtük az utolsó Isten veledet. - Legyen áldott közöttünk emléke!
Az épület a rendelkezésre álló adatok szerint 1959-ben még a család tulajdonában állt.