Neves soproniak menüpontunkban korábban már olvashattak Goldmark Károly zeneszerzőről, aki a Zeneegyesület iskolájának növendékeként, majd a színház zenekarának tagjaként is kötődött Sopronhoz. Ez utóbbi időszakról így írt 1930-ban, Goldmark Károly születésének 100. évfordulóján a Pesti Hírlap Nagy Naptára:
"Elszerződött elsőhegedüsnek a soproni színtársulathoz, havi nyolc forint fizetésért. Három forintot fizetett a szállásért, hármat a kölcsönkapott frakkért, két pengőért pedig koplalt. Mert enni nem lehetett ennyiért egy hónapig. Ez a helyzet azonban nem tartott sokáig. A társulat elvetődött Győrbe s itt már jóval nagyobb fizetést kapott a fiatal hangversenymester : tizenkét forintot. "
Az említett három forintos szerény szállás a színházhoz közeli Ógabona tér 32. számú házban volt, ahol ugyancsak a születés centenáriumának évében emléktáblát helyeztek el a zeneszerző emlékére, melyet 1944-ben, a zsidók üldöztetésének idején eltávolítottak az épületről, majd 1955-ben újra felkerülhetett a homlokzatra egy emléktábla - Szakál Ernő alkotása.
Finta Béla felvételein az Ógabona tér 32. számú ház látható átalakítása előtt illetve után. Az emléktábla mindkét felvételen kivehető, de külön fotón is mutatjuk.
A házat - még átalakítása előtt - az utcaképe simulva ebben a bejegyzésben is megtekinthetik.
Az emléktáblák mindig egy tartalmas életút mementói az utókor számára, azért hogy emlékezzenek eleikre, akik kimagasló teljesítményt nyújtottak az élet valamely területén. Legtöbbször hajlamosak vagyunk elsétálni ezek mellett a táblák mellett, anélkül, hogy jelentőségükbe belegondolnánk. Megszokja őket a szemünk, hozzátartoznak egy-egy épület arculatához. Pedig sokszor amellett, hogy emlékeztetnek, komoly művészi értéket is képviselnek, nem egyszer jeles alkotóművészek műremekei. A Sopron anno-n a régi felvételek mellett megjelenő jelenkori emléktábla fotókkal szeretnénk ráirányítani a figyelmet a házfalakon velünk élő történelemre. Bízunk benne, hogy ha legközelebb egy itt bemutatott tábla előtt visz el az útjuk, megállnak majd egy pillanatnyi időutazásra és képzeletben - vagy akár valóságosan is - fejet hajtanak azok előtt az egykori soproniak előtt, akik nélkül a mi mai Sopronunk nem lehetne olyan, amilyennek ismerjük.
A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
Hozzászólások
Mikor megláttam a képet, elérzékenyültem. 18 évig éltem ebben a házban, hátul az udvarban egy szoba- konyhás lakásban szüleimmel és testvéremmel. Rajtunk kívül még két idős házaspár osztozott az udvaron. Az utcafronton a képen látható Goldmark házban Spannraft bácsi és néni, akik akkor már öregek voltak. Spannraft bácsi, ha jól emlékszem a postától ment nyugdíjba. A lakásuk még gyerek szemmel is kicsi és sötét volt. Az udvarról egyenesen a pici, ablaktalan konyhájukba léptünk, jobbra egy nagyon pici ablakos talán kamraként használt helység volt, a konyhától jobbra az utcafronton volt a lakószobájuk. Fiuk Hollandiában él vagy élt, ők halálukig laktak itt, majd lakberendezési bolt nyílt lakásuk helyén. Az udvar következő épülete magasabb volt, alul egy boros pincével, ami Bujtás bácsié volt, aki a Templom utcában lakott. Onnan járt át a nagy hordókban lévő borai érését figyelemmel kísérni. A pince feletti lakásban (emeleten (?) a Stánitz házaspár élt akkori mértékkel nézve viszonylag tágas 2 szobás- konyhás lakásban. A szűk udvarban nyulakat neveltek, de disznóvágás is volt a 60- as, 70- es években.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nagyon köszönöm a visszaemlékezést, mindig örülök, amikor a városunkban élt emberekről olvashatok és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Pölöskei Péter üzenetét tolmácsolom: "Rombai Lászlónénak üzenem, hogy köszönöm hosszú és tanulságos hozzászólását. Egy győri nyugállományú postamester barátomtól, Kovács Miklós mérnök úrtól tudom, hogy Spannraft bácsi valóban a soproni postán, egész pontosan a Soproni Postaigazgatóságon (Postapalota
épülete) dolgozott hosszú évtizedekig. Én saját magam pedig érdeklődök a posta iránt, mert anyai nagyszüleim postások voltak, nagyapám postaigazgató, nagyanyám pedig hírlapos postás volt."
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Láttam a házat és az emléktáblát is. Lefényképeztem.