Az Orsolya tér 4. a Lábasház felől 1970 körül

Az Orsolya tér 4-es számú ház, az egykori paplak épülete, melyet 1963-65-ben emeltek a háborúban megsérült, majd elbontott Lunkányi-ház helyén. Az épületet már átadása után nem sokkal is számos kritikával illették, többek közt azért, mert a "lábakon" álló épület monumentálisnak tűnt a mellette álló Lábasházhoz képest és így szinte "elnyomta" azt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ezt a megoldást a kényszer szülte, mivel az épület alsó szintjére eredetileg tervezett éttermet anyagiak és üzemeltető hiányában nem sikerült megvalósítani. Különböző javaslatok születtek a helyzet megoldására, melyek közül Sedlmayr Jánosné tervét támogatták a legtöbben. Ő a Képcsarnok Vállalattal együttműködve képzelt el kiállító- és üzlethelyiséget, valamint könyvesboltot a pillérek között, de javasolta virág- és zöldségpiac kialakítását is. Végül ezek a tervek nem valósultak meg és csak jóval később került beépítésre az addig átjáróként és "játszótérként" használt terület.

A Kisalföld 1966. május 19-én publikált cikket az Orsolya tér 4-ről. Az írás - melynek egy részletét olvashatják most - híven tükrözi a városlakók ellenszenvét:

"Behemotika" régi környezetben

"Kis visszapillantás. Az egykori „Salzmarkt”-on épült a neogótikus templom. A csodálatosan szép Lunkányi-ház (Széchenyi István egykori nevelőjének háza), az úgynevezett „Gyóni-ház”, továbbá, a 18. századbeli Mária-kút megsemmisült a háborús pusztítások során. Viszont láthatóvá lett a reneszánsz Lábasház, melynek „töltelékeit” a bombák szívóhatása szabadította meg a későbbi beépítésektől. Ez volt valamikor a tér. A Gyóni-ház helyére elfogadható, mandzardokkal ékesített lakóépületet emeltek. A templomot is renoválták. Maradt az egyetlen vitás terület: a Lunkányi-ház helye. A múlt évben körülkerítették a ház helyét, majd megkezdődött az építés.
Most már teljes „nagyságában” látható a 12 lakásos új ház, mely hivatva van a (idézem a "Soproni Útikalauzt”) „rendkívül zárt hatású, hangulatos” tér úgynevezett zárt hatását visszavarázsolni. Kérdem, hogy ez az épület képes-e erre?
Válaszként hadd írjam le az új épületet. Hatalmas betontömbökön nyugszik a 12 lakásos épület. Aki arra jár (legtöbbje nem foglalkozott sokat az építészeti stílusokkal, vagy az építészet esztétikájával), megdöbbenve figyeli az építkezést. Meg vagyok győződve arról, hogy közülük nagyon kevesen kívántak ide barokkot vagy reneszánszot utánzó lakóházat.
Végül őszintén bevallhatjuk: senkinek sem tetszik az Orsolya tér új épülete. Valaki nagyon találóan nevezte el eddig hivatalosan még el nem ismert stílusnevén az új házat: „Behemót épület. Stílusnyelvre fordítva: behemotika.” A tanulság: a jövőben körültekintőbben. alaposabb viták után szabad csak a soproni belvárosban új építkezéshez az engedélyt megadni. A belváros összképét, a bel- és külföldiek által megcsodált (s a történelem véletlene folytán megmaradt) római, középkori emlékeket nem szabad ilyen behemót újdonságokkal megfertőzni."

Finta Béla felvételének érdekessége, hogy a tér közepén még nem látható az 1968-72 között helyreállított Mária-kút.

A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.