Bakó József: Sopron
Már éltem benned. Hajdan ízlelni
nyújtottál annyi mákonyos ujat,
mikor még álmot nem oroz senki,
s a tetteinek ösvényt sem kutat,
mert minden botlás csak szakadt ének,
melyből kihímzünk pár boldog évet.
E kornak sírját megnézem benned.
Egy évtizednek köve rejti bár,
de húsvétosok mély hite kerget:
a Jó, a Szép a sírból is kiszáll!,
és feltépi majd az emlékezet
hars hozsannája e drága helyet.
Röpít feléd a sínek táltosa,
pár lendület és újra látlak.
Lelkemben virrad már ezer csoda,
majd igeként, mint az akarásnak
vihartól-szentelt, térítő papja
beleszórom a léha farsangba.
Jövök, Szülötted nagy szíve küldött,
hogy ódonságod közt nyurga szárnyam
izmosuljon és míg itten fürdök
az ősiség avas zamatjában,
nőjek fel addig, toronyló daccal,
hol az érzés már istenit szabdal.
Bolyongjak néha büszke bérceken
irdatlan szépség keresőjeként,
s míg vágyak fegyverével a lesen
titokra várok, szőjek szebb reményt
vemhes csöndéből a pirkadásnak
sebekre, amik a Mától fájnak.
Már itt vagyok, hogy a tudás öblös
kútjából újabb erőket igyak.
Ha majd új sorsot-gyártó pörölyhöz
állok, dagadó, kiedzett inak
biztos ütéssel üssék az Eszmét,
mellyel a viadalt megkezdhessék ...
Sopron! régi, vágyott szépségednek
báj-zománca most nem hull le talán,
mert férfiszem tűzpróbája serceg
s leszel megint dús, megértő tanyám
s a béke kertje, melyből gazdagon
illatozni fog, bérül, sok dalom.
Bakó József (1896-1962) költő, író, 1925 és 1930 között a soproni Evangélikus Tanítóképző diákja. Egykori soproni otthonának homlokzatán, a Móricz Zsigmond utca 8. szám alatt emléktábla tiszteleg emléke előtt.
A költeményt illusztráló képeslap az 1920-as években készült, elképzelhető, hogy éppen Bakó József soproni diákéveinek idején.