Becht Rezső: Soproni évszakok. Tavasz. - részlet

Keresés az archívumban

István-menedékház
Eredeti méret

"Tavaszi vasárnap Sopronban!A Fertő déli sarkában a felkelő nap lerázza magáról a színes párafátylakat és első sugaraival kivasalja az ég selyméből az utolsó felhőráncokat is. A város felett a harangok egybeomló zúgása buzgón hívja a hívőket. De ma nemcsak kőtemplomai vannak Sopronnak. Áhítatos bazilikává változott ma a kékkupolás táj, katolikus dómokká a fenyves, protestáns templommá a tölgyes, amelybe szegescipőben, hátizsákkal és kitárt szívvel sietnek harmatos utakon, a virágtömjén hullámaiban a hívők. Sokan már tegnap indultak és az éjszakát az István-menedékházban, az Istenszéken, vagy a Fertő csónakházában töltötték, hogy részesei lehessenek a természetben való ébredésnek. Derengő fényű fenyőbarlangok és lomblugasok nyílnak a Lövér-körútról. Boldog sietéssel tűnnek el bennük a turistacsoportok, párok és egyedüljárók. Előttük egy egész tavaszi vasárnap fekszik és a végtelen erdő, amelyben úgy elmerülhetnek, mintha egyedül volnának a világon. Csak este, csillaggyujtáskor fognak ismét előbukkanni gyöngyvirágosan, az erdő zenéjével a fülben, napfénnyel a szemben, a mindennap salakjától megtisztultan. Mint új emberek, jobb emberek, még akkor is, ha közben nemcsak ózont szívtak, hanem néhány cigarettát is a Muckon vörösbor mellett, vagy ha az énekléstől kiszikkadt torkokat Bánfalván a Nikánál szőke sörrel hűsítették."

Kép típusa
Kép keletkezési ideje
1940-es évek eleje
Kapcsolódó kiadvány
Szerző
1943

Hozzászólások

Friedrich Rezső | 2014. május 16. 11:34

Van hangulat a sorokban, az igaz...! Ragyogó!

Moser Aranka (Pauliné) | 2014. május 16. 19:41

Valóban optimista tavaszi hangulatot keltenek e sorok. Sajnos már az én kis koromban nem lehetett látogatni a Muck-ot, ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy erdőjárók és ismerők voltunk. Szüleimmel ha tehettük hétvégeken mindegy milyen évszak volt, kirándultunk! Így ismerkedtünk meg a fákkal,gombákkal valamint az erdőben való tájékozódással! De szerettem ( ma is) a kirándulásokat! A portyázás végén esetleg az Alm-on vagy a Nikában kaptunk egy pohár málnaszörpöt vagy Almuskát!

Tarcsai Mária | 2015. március 21. 18:47

Sokszor kirándultunk a Muckra vasárnaponként az 1940-es évek második felében keresztmamámmal és a bátyámmal. Igaz, a vendéglő akkor már nem múködött. Ha szomjasak voltunk, lementünk a Büdöskúthoz, ami nincs messze a Mucktól, de már osztrák területen van. Akkor még át ehetett menni.... Aztán hamarosan lezárult a határ, sőt a Muck is. Az 1960-as években vállalati kiránduláson voltunk, akkor már a Muck hermetikusan le volt zárva a földi halandók előtt, mert a Határőrség pihenőháza lett. Aztán, mikor bevezették a "határsávot" már odáig sem lehetett elmenni, sőt, már a Kecske patak völgyében (Füzes-árok) elkezdődött a macera, az igazoltatás. 1986-ban bár még zárva volt, de határőrségi összeköttetéseink révén (egyik kolléganőnk férje határőr tiszt volt) elmehettünk odáig, sőt, határőri kísérettel a Magasbércre is eljutottunk. 1990-es években újra megnyitották a nagyközönség előtt. Párszor fent jártam, egyik barátnőm házassági évfordulóját itt ünnepeltük, nagyon jó kaja és hangulat volt. Most meg már panzió is (Moha panzió) Egyszer jó lenne itt tölteni a hét végét, a hegyen. Minden esetre messze nem kéne utazni.

A bejegyzés létrehozása: 2013. április 14.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.