"Hangtalanul, vagy zord vihar sivításában ráborul a mindent megszépítő hótakaró Sopronra és kétszáznegyvenedszer bizsergeti végig a Szentháromság-szobor barokk angyalkáit az első hó puhasága. Fészket rak a Kecsketemplom kőcsipkéibe, csillogó palástot von a Hűségkapu Hungáriájának vállára, bekeretezi a Szentgyörgy utca és a Kolostor utca címerpajzsait, minden barokk cirádát és párkányt fehéren kihangsúlyoz, minden toronysüveg köré patyolatturbánt csavar. Az ódon házak a hó fehérségétől még sötétebbek lesznek, fekete ünneplőbe öltözött aggastyánok tisztes gyülekezetévé válnak az utcasorok, melyeknek alján a mai emberek tusfekete sziluettjei osonnak a libegő pehelyfüggöny alatt.
A csöndes város még néhány fokkal lehalkul, mert a vastag hószőnyeg felissza a léptek és kerekek zaját. Hótapétás szobává változik a régi Sopron, telezsúfolva az ősöktől örökölt szépmívű bútorokkal, és ebben a puha otthonban egyetlen család csillogó szemű gyermekeivé fiatalodnak a polgárok."