"Ilyenkor tavasszal a Sopron nyújtotta élvezetek egyik legtartalmasabbja egy május délelőtti séta a napsütötte Bécsi-dombon. Már útközben összezavarja a tavaszi bódulat a jelent a múlttal. A Bécsi-negyed vasvillával egymásra hányt házai között a fehér napfénnyel átvilágított mákonyos szellők furcsa játékot űznek az érzékekkel. A napsugarak végigsiklanak a Máriazelli Madonnákat őrző ormos háztetőkön, a vasalt kapukon és a házak sokszáz éves szegletkövein, s eljátszogatnak ezzel az egész bizarr játékszerdobozzal, melyben minden ház más síkon másfelé dől, mintha a pincéjében őrzött Fertő menti Kékfrankos az ormába szállt volna."
Hozzászólások
Becht Rezsőt illeti a dicséret. Nagyszerű lett volna ismerni, így "csak" az írásai maradtak nekünk, bár nekem van szerencsém egy, az ex librisével ellátott könyvet is őrizni, jó belegondolni, hogy egykoron az ő polcán állt a könyv....
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A kép bal szélén Reichl Mihály vegyeskereskedése...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A fotón látható "vasvillával egymásra hányt házak" egyikében lakott a Mühl Aladár festőművész, aki hajdanán nekünk ( pl. a bencések szétugrasztása után átmenetileg) licista diákoknak rajzot és éneket tanított. Ezeket, a Becht által kitűnően jellemzett házakat és azok udvarait festegette. Nagy szívfájdalmam, hogy mire nekem erre futotta volna, a képei híresek és kapósak lettek és elfogytak...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Tetszik az idézeted. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Keresztanyám személyesen ismerhette Becht Rezsőt.