A Sas térről nyugat felé induló útvonal eleje 1940-ig Bécsi utca volt, tovább út. Ma az országútig egy elnevezéssel út. Régebben a Bécsi kapuig Szélmalom utcának is hívták. A déli oldalon több műemléképület található. A fényképpel szemben a Pékmúzeum, majd a johanniták egykori temploma és háza, 1905-től Mária Jozefinum néven, messzebb az egykori Laehne-intézet (bentlakásos magán tanintézet) maradéka.
Ha már fényképről van szó, nem maradhat említetlen az a fotóművész, akinek ősei és utódai ennek a háznak a tulajdonosai voltak. Bizonyítja Csatkai éppúgy, mint Thirring Gusztáv (Sopron házai és háztulajdonosai 1734-től 1939-ig). A "nagy Csatkai"-ban név szerint is, erről a házról szólván. Rupprecht Mihály nem a gazdag ágnak a tagja, nem az evangélikus templom orgonáján szerepel a neve, de annál több műtermi fotó hátlapján, körbevéve számos érdeméremmel, amelyeket Európa nevezetes kiállításain ítéltek neki. A 19. század második felében, de még tovább is, ha valaki nem volt biztos abban, hogy a kezében tartott fényképnek ki volt a készítője, aligha tévedett, ha Rupprechtra gondolt. Így járt az utódok szemében a 18. században Dorffmaister István, ha egy-egy freskó alkotóján vitatkoztak. Igaz, lehetett valamelyik fia is. Viszont Rupprecht Mihálynak meg ott volt a Kálmán.
Hivatalnokként kereste kenyerét míg ismeretlen betegség következtében ki kellett lépnie a szolgálatból. Ettől kezdve csak a fényképezésnek és a fényképezésből élt. Ismert újítása volt az 1885-ben először bemutatott sorozat, a Jelenetek a való életből címen. 50 x 60 cm-es zsánerképek voltak ezek, díszletek előtt, beállított szereplőkkel. Akkoriban nagy sikert aratott velük. Számos épületet, városrészletet, eseményt örökített meg, a sok-sok arcképről, családi fotóról nem is beszélve. Múzeumok kutatóinak aranybánya az egyletek, iskolai osztályok tablóinak sora. Csak sikerülne mennél többet megmenteni közülük!
