Békebeli soproni nyarak emléke, avagy tenisz anno

Magda, nyár,sport, tenisz… és mindez a ’30-as években, Sopronban.

„Nyár volt! Nyár! Ragyogó, sugárzó, nap simogatta meleg. Végre nem kellett iskolába menni, magolni, izgulni. Szabad madárként reppentünk az életbe. Gyorsan összetrombitáltuk jó kis baráti társaságunkat és szerveztük a vidám programokat. Legkedvesebb elfoglaltságom abban az időben a tenisz volt. Már a képzőben, az Orsolyáknál kezdtem. Tudom, most azt mondjátok, milyen pénznyelő,úri sport ez. De az én időben, a ’30-as években ez nem így volt.

Akkoriban Sopronban nagyon sok pálya működött. A legnépszerűbbnek a Baktert tartottuk, oda jártunk a legtöbbet. Ahol most az egyetem kollégiuma van. Nagyon jól kihasználták az évszakok adományait. Télen korcsolya, nyáron tenisz.

Mehettünk a Paprétre is. Ott is remek sportélet zajlott. Azután az Erzsébet kert. Ahol most a játszótér van, ott volt a gyalogos és tüzérpálya. Mivel a nagybátyám (Ternegg Kálmán) tüzérségi parancsnok volt, oda mehettem délelőtt, vagy kora reggel játszani, mert a felnőttek csak munka után jöttek ki. Olyan jó volt, mert ha éppen nem volt foglalt egy-egy pálya, a gyerekek ingyen játszhattak. Persze a szabályokat be kellett tartanunk. A pályát sértetlenül adtuk vissza és csak saját labdát használhattunk. Rimely Lajcsival és Molnár Zolival nagy csatákat vívtunk. Lajcsinál mindig volt egy kis mész, ha a vonal megkopott, felfestettük. Összeszedtük a szemetet és a bokrok közé suttyant labdákat is.

Örültünk, hogy nem kell korán kelni. De ez csak a kötelező ébresztésre vonatkozott. Ha magunk találtuk ki a napi programot, hát vekker nélkül repültünk ki hajnalban az ágyból.

Nagyon gyakran már reggel fél 6-ra kint voltunk a pályán. 9-fél 10-ig egyfolytában játszottunk. Akkor irány haza. 12-kor ebéd. Kis pihenés, olvasás, hímzés.

Azután könnyededén és vidáman, persze remek társaságban legyalogoltunk a Tómalomra, később ezt már kerékpáron tettük meg. A lenyugvó nap édes sugarai már hazafelé simogatták lepirult bőrünket. Otthon vacsora, majd ha a szülőket rá lehetett beszélni, kimentünk az Erzsébet kertbe táncolni, vagy sétáltunk Deák téren.

Nem is értem ma már, hogy fért bele ennyi mozgás, sport az életünkbe. Talán hosszabbak voltak a napok. Talán jobban kihasználtuk az órákat, perceket. Nem tudom. De nagyon szép volt. Ifjúság.”

A képek a két említett teniszpályán, a Bakteron és az Erzsébet-kertben készültek. Az első két felvételen Magda látható, míg a 3. és a 4. kép az Erzsébet-kerti teniszpályát mutatja Rimely Lajcsival, Molnár Zolival és Breitenbach Klárival,1933-ban.

Farkas Lajosné, született Taby Magdolna (1917-2012)
Magdi néni, aki szinte egy évszázadon át élte Sopron mindennapjait - 1917 nyara óta 95 évesen bekövetkezett haláláig. Itt nőtt fel, tanult, lett szerelmes, asszony, anya. Felnevelt négy gyereket és közel 40 éven át tanította, nevelte a város nebulóit is. 1950-ben kapott végleges állást előbb a Halász utcai iskolában, majd az ’50-es évek végétől a Petőfi téren. 1972-es nyugdíjazása után még, testi-lelki erővel bírva, 15 éven át tovább okította, képezte, szerette a jövő nemzedékét régi fészkében a Petőfi téri suliban. Az utolsó pedagógus-éveit pedig a Jereváni fehér iskolában töltötte. És közben átélt forradalmat, háborút, a nyomasztó ’50-es éveket. Megélt örömöt, bánatot, félelmet, barátságot, csalódást; léte együtt lüktetett szeretett városával.