Békebeli soproni nyarak emléke, avagy tenisz anno

Hozzászólok
Békebeli soproni nyarak emléke, avagy tenisz anno
Békebeli soproni nyarak emléke, avagy tenisz anno
Békebeli soproni nyarak emléke, avagy tenisz anno
Békebeli soproni nyarak emléke, avagy tenisz anno

Magda, nyár,sport, tenisz… és mindez a ’30-as években, Sopronban.

„Nyár volt! Nyár! Ragyogó, sugárzó, nap simogatta meleg. Végre nem kellett iskolába menni, magolni, izgulni. Szabad madárként reppentünk az életbe. Gyorsan összetrombitáltuk jó kis baráti társaságunkat és szerveztük a vidám programokat. Legkedvesebb elfoglaltságom abban az időben a tenisz volt. Már a képzőben, az Orsolyáknál kezdtem. Tudom, most azt mondjátok, milyen pénznyelő,úri sport ez. De az én időben, a ’30-as években ez nem így volt.

Akkoriban Sopronban nagyon sok pálya működött. A legnépszerűbbnek a Baktert tartottuk, oda jártunk a legtöbbet. Ahol most az egyetem kollégiuma van. Nagyon jól kihasználták az évszakok adományait. Télen korcsolya, nyáron tenisz.

Mehettünk a Paprétre is. Ott is remek sportélet zajlott. Azután az Erzsébet kert. Ahol most a játszótér van, ott volt a gyalogos és tüzérpálya. Mivel a nagybátyám (Ternegg Kálmán) tüzérségi parancsnok volt, oda mehettem délelőtt, vagy kora reggel játszani, mert a felnőttek csak munka után jöttek ki. Olyan jó volt, mert ha éppen nem volt foglalt egy-egy pálya, a gyerekek ingyen játszhattak. Persze a szabályokat be kellett tartanunk. A pályát sértetlenül adtuk vissza és csak saját labdát használhattunk. Rimely Lajcsival és Molnár Zolival nagy csatákat vívtunk. Lajcsinál mindig volt egy kis mész, ha a vonal megkopott, felfestettük. Összeszedtük a szemetet és a bokrok közé suttyant labdákat is.

Örültünk, hogy nem kell korán kelni. De ez csak a kötelező ébresztésre vonatkozott. Ha magunk találtuk ki a napi programot, hát vekker nélkül repültünk ki hajnalban az ágyból.

Nagyon gyakran már reggel fél 6-ra kint voltunk a pályán. 9-fél 10-ig egyfolytában játszottunk. Akkor irány haza. 12-kor ebéd. Kis pihenés, olvasás, hímzés.

Azután könnyededén és vidáman, persze remek társaságban legyalogoltunk a Tómalomra, később ezt már kerékpáron tettük meg. A lenyugvó nap édes sugarai már hazafelé simogatták lepirult bőrünket. Otthon vacsora, majd ha a szülőket rá lehetett beszélni, kimentünk az Erzsébet kertbe táncolni, vagy sétáltunk Deák téren.

Nem is értem ma már, hogy fért bele ennyi mozgás, sport az életünkbe. Talán hosszabbak voltak a napok. Talán jobban kihasználtuk az órákat, perceket. Nem tudom. De nagyon szép volt. Ifjúság.”

A képek a két említett teniszpályán, a Bakteron és az Erzsébet-kertben készültek. Az első két felvételen Magda látható, míg a 3. és a 4. kép az Erzsébet-kerti teniszpályát mutatja Rimely Lajcsival, Molnár Zolival és Breitenbach Klárival,1933-ban.

Farkas Lajosné, született Taby Magdolna (1917-2012)
Magdi néni, aki szinte egy évszázadon át élte Sopron mindennapjait - 1917 nyara óta 95 évesen bekövetkezett haláláig. Itt nőtt fel, tanult, lett szerelmes, asszony, anya. Felnevelt négy gyereket és közel 40 éven át tanította, nevelte a város nebulóit is. 1950-ben kapott végleges állást előbb a Halász utcai iskolában, majd az ’50-es évek végétől a Petőfi téren. 1972-es nyugdíjazása után még, testi-lelki erővel bírva, 15 éven át tovább okította, képezte, szerette a jövő nemzedékét régi fészkében a Petőfi téri suliban. Az utolsó pedagógus-éveit pedig a Jereváni fehér iskolában töltötte. És közben átélt forradalmat, háborút, a nyomasztó ’50-es éveket. Megélt örömöt, bánatot, félelmet, barátságot, csalódást; léte együtt lüktetett szeretett városával.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1933
Kapcsolódó bejegyzés: 
Kapcsolódó történet: 
Kép keletkezésének éve: 
1933
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Farkasné Bárczy Éva
A bejegyzés létrehozása: 2018. szeptember 14.