Bella Lajos (1850-1937)

Országos nevű régész volt, a Magyar Tudományos Akadémia levelezd tagja, a soproni főreál legendás történelemtanára. A századforduló körüli évtizedek Sopronának egyik legismertebb és legbecsültebb személyisége. Pozsonyban született 1850. december 29-én. Középiskoláit szülővárosában a katolikus főgimnáziumban végezte. Felsőbb tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán folytatta. Itt szerezte meg történelem-földrajz szakos tanári diplomáját.

1876-ban Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter a soproni főreáliskola tanárává nevezte ki. 35 évet töltött el a pedagógus pályán, 1912-ben vonult nyugdíjba. Tanítványai rajongásig szerették. Hazafias szellemű, lélekébresztő történelemórái feledhetetlenek voltak. A 1870-es évek végének Sopronában - a német ajkú városban - a magyar nyelv és szellemiség terjesztéséért szállt síkra. 1877- ben tevékenyen részt vett a Soproni Irodalmi és Művészeti Kör megalapításában. A körben tartott előadásaival valósággal lebilincselte hallgatóságát. Jellemző adat, hogy az 1897-ben kiadott Széchenyi albumban ő írta meg a legnagyobb magyar élet- és jellemrajzát. Figyelme szinte minden közéleti kérdésre kiterjedt. Dolgozott a soproni Kereskedelmi Kör felvirágoztatásán (annak tíz esztendeig elnöke volt); az Önkéntes Tűzoltó Egyesület segédtisztjeként a létfontosságú intézmény fejlesztésén fáradozott. A város számos más társadalmi egyesületének is tagja volt: pl. tevékenyen támogatta a Férfidalkőr és a Torna Egylet munkáját. Mindenütt a jobbítás szándékával tevékenykedett. Polgártársai osztatlan bizalmát élvezve, tagja lett Sopron város köztörvény-hatósági bizottságának is, így személyesen vehetett részt a város ügyeinek intézésében. Megalapította a Soproni Régészeti Társulatot, oroszlánrésze volt a városi múzeum fejlesztésében.

Nevét elsősorban régészeti kutatásaival tette örökbecsűvé. Előbb a városban és környékén, később megyeszerte, majd idős korában már az egész ország területén fáradhatatlanul kutatta a régen letűnt népek hagyatékát. Archeológiái kutatásai csúcspontját jelentették 1887-ben megkezdett ásatásai a soproni Várhelyen (Burgstall). Saját maga fogott ásót, és több hetes verítékes munkával bizonyította be feltevése igazát. Csak az első szenzációs leletek napfényre kerülése után kapott hivatalos segítséget ásatásaihoz. A megtalált nevezetes őskori telep és sírmező Közép-Európa eddig ismert legnagyobb halstatti-korú emléke. További jelentős eredményeket hoztak a Váris hegyi ásatásai, a feketevárosi nekropolis felfedezése, majd a kismartoni őskori telep feltárása.

1913-ban Budapestre költözött. A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának tagja lett. Beválasztották a Barlangkutató-bizottság tagjai sorába is; személyében a hazai barlangkutatás egyik elindítóját tiszteljük.

Számottevő irodalmi munkásságot fejtett ki; sokat publikált az Archeológiái Értesítőben, valamint osztrák és német szaklapokban. Legjelentősebb munkája Az őskor embere és kultúrája c. műve (1921), amelynek első részét hűséges tanítványa, a soproni származású Dr. Hillebrand Jenő, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója írta meg. A második részt Bella szerkesztette. Régészeti irodalmunk úttörő munkája ez a kötet.

Az országszerte becsült idős régész 1937 július 8-án hunyt el Sződligeten. 1957-ben a Soproni Múzeum dolgozói elhatározták, hogy emléket állítanak nagynevű elődjüknek. A tervet Szakái Ernő készítette: Nyers terméskőből rakott csonka gúla, oldalán feliratos vörösmárvány tábla, tetején öntött vasból egy várhelyi urna pontos mása. A Bella emlékmű avatására 1957. október 20-án került sor a soproni Várhelyen. A Burgstall és a Váris időtlen időkig hirdeti Bella Lajos múltat kutató, jövőt kereső szellemét.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Bella Lajos emlékét Sopronban utca is őrzi.