Búcsú Romwalter Károlytól

Keresés az archívumban

A régi Károly-kilátó
Eredeti méret

Időről időre szívesen osztok meg az olvasókkal korabeli újságcikkeket, melyek az országos vagy a helyi sajtóban jelentek meg egykor Sopronról és melyek segítségével még átfogóbb képet kaphatunk a város múltjáról. A most bemutatott írás nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett újságcikk, hiszen egyszerre nekrológ, életrajz és gyászjelentés is egyben. A Sopron című napilap 1902. március 27-én címlapján adta hírűl nyugalomba vonult tulajdonosának, Romwalter Károlynak (1825-1902) halálhírét. Az ekkor már fia, Romwalter Alfréd vezette újság fájdalommal telten méltatta az elhunytat, miközben hosszasan emlékezett meg gazdag életútjáról. Az életrajz közreadásával, ha úgy tetszik, egy terjedelmes lábjegyzetet fűzünk Hárs Józsefnek a neves nyomdász, lapalapító, tekintélyes közéleti személyiség Romwalter Károlyról írott soraihoz, ahol egyébként maga is hivatkozik a most bemutatott írásra. Bejegyzésünket egy korabeli, a régi Károly-kilátót ábrázoló képeslappal illusztráljuk. Romwalter Károly [1876-ban] saját költségén emeltetett kilátót, aminek az állaga idővel jelentősen leromlott. A Szépítő Egyesület, akinek a nagylelkű nyomdász a kilátót átadta, egy kőből készült toronyot szándékozott építtetni a rossz állapotú építmény helyén, anyagi források hiányában azonban egy újabb, fából készült, nevében a jeles polgár keresztnevét örző kilátót létesítettek 1902-ben.
Az emlékező sorokat teljes egészében, változtatások és korrekciók nélkül mutatom meg Önöknek.

Búcsú Romwalter Károlytól

Városszerte osztatlan és őszinte az a részvét, mely lapunk tulajdonosát, Romwalter Alfrédet, atyának, id. Romwalter Károlynak az elhunytával érte. Mély és fájdalomteljes a mi részvétünk is, a kik szívből fájlaljuk a csapást, a pótolhatatlan veszteséget. Közel állott mi hozzánk is az Istenben boldogult: a mi főnökünk gyásza, a minek is, az ő szenvedése a mi szivünket is megindítja.

Egy munkás élet tért meg pihenni. A munkának élt id. Romwalter Károly, amíg erői birták. Élete telve volt az utolsó évekig nemes küzdelemmel és becsületes iparkodással. Csak alig néhány éve vonult vissza, hogy a gondokkal teli élet fáradalmait kipihenje és hogy nyugalmas villájában az ő kedves rózsáival, fáival a külvilág zajától elvonulva zavartalanul foglalkozhassék, hogy a természet szépségében gyönyörködhessen és elfelejtse egyúttal ama sok megpróbáltatást és szenvedést, mit különösen az utolsó években miért rá kérlelhetetlenül a sors keze.

Hogy ki volt id. Romwalter Károly, a Romwalter cég megalapítója, tudja Sopronban mindenki; de nemcsak Sopronban ismert ez a név, az általa alapított korszerű vállalat hire messze túl terjedt város falain. Produktumai közel és távol tettek és tesznek tanuságot ma is a typografia terén elérhető legfinomabb izlésről és nemes műérzékről. Hazánk vidéki városaiban alig találunk egy-két hasonló műintézetet, melyet annyi gonddal, áldozattal és szakértelemmel rendeztek volna be, mint azt az elhunyt tette. Ez az immár porladozó id. Romwalter Károly egyik legfőbb érdeme.

Mint a nyomdai iparnak alapos ismerője, kiváló gondját képezte, hogy a mellett, hogy igazi jóltevője legyen személyzetének, egyuttal gondos vezetője és kiképzője is legyen annak. Ő maga a megtestesült szorgalom és munkaszeretet volt, ezt igyekezett átvinni alkalmazottjaira is. Az ő műintézetét nem egy olyan typografus hagyta el, aki ma disze a hazai nyomdai iparnak.

De ennél nagyobb érdeme is van id. Romwalter Károlynak. Ő volt a megalapítója a helyi sajtónak is és igy előmozditója sok olyan üdvös törekvésnek, a melyért a teljes elismerés és hála illeti meg nemcsak a sajtó munkatársai részéről, hanem az egész polgárság részéről. A felvilágosodás, a szabad vélemény nyilvánitás, szó- és lelkiismereti szabadságnak, a szabadelvű eszméknek és a magyarság ügyének is lettek szószólói ama sajtó-vállalatok, miket nagy áldozatok árán, nagy önzetlenséggel létesitett és tartott fenn id. Romwalter Károly Sopronban.

Megsirattjuk a tiszteletre méltó férfiút, mint a közügyek lelkes munkását is. Ideális gondolkodása és áldozatkészsége sok üdvös intézménynek adott lendületet. Mindenki tudja, hogy az elhunytnak a nevét dicséri a soproni szépítő-egyesület megalkotása és felvirágoztatása. Alig van ember Sopronban, a ki ne tudná, hogy e a város környékének, erdeinek valóságos parkká való átalakítása legfőképpen id. Romwalter Károly nevéhez fűződik.

Áldott legyen emléke ezért mi közöttünk!

**

Id. Romwalter Károly 1825. május 16-án született Kőszegen. Bár elég vagyonos polgár család szülötte volt, mégis nagy gondot rótt szülőire a nagy számú család. Odahaza a szerető atya odaadó figyelme alatt töltötte el gyermekéveit, mígnem vonzalma a nyomdászpályára vitte. Id. Reichard Károly nyomdájában töltötte el tanuló éveit. Majd segéddé avatása után Bécsben, később Pozsonyban tökéletesitette [metier]-jével járó szakismereteit. 1846-ban Sopronba jön a fiatal nyomdászsegéd s csakhamar a Kulcsár-féle nyomda művezetőjévé küzdi fel magát kitartó szorgalommal. Mikor a Kulcsár-nyomda Lenck Sámuel kezébe megy át, az új tulajdonos Romwalter Károlyt állítja üzletvezetőül, vállalata élére. A jövőbe vetett bizalommal, lelkesedéssel tölti be hivatását, vas szorgalma és a választott pálya iránt való őszinte szeretete révén egyre gyarapodik szakismeretben s alig 4 évi soproni tartózkodás után önállósithatja magát, átvéve a nyomdát, melynek eleddig vezetője volt. Négy vasajtóból állt ekkor a nyomda. A többi berendezés is kezdetleges. De Romwalter Károly erős kézzel, komoly ambiczióval fog a fejlesztéshez. Lassan eltünedeznek a primitív nyomdai felszerelések és hova tovább kibontakozik a modern technika követelményeinek megfelelő, a gyorsaságot és a célszerűséget szolgáló tekintélyes nyomdai vállalat képe. Természetes, hogy nem ment ez olyan könnyen, máról holnapra. Sok fáradság, lelkes buzgalom, önfeláldozó igyekezett veszett bele az alapozás munkálataiba, melyre aztán a nem lankadó önbizalom, a jövőbe vetett törhetetlen remény épithetett. Közben megnősül. Tekintélyes soproni család sarját: Zechmeister Máriát veszi nőül, kivel boldog családi életet él. A kedves családi kör nyújt pihenést a sok fáradság után.

Mig a szilárdul kitartó akarat egyre növeli a vállalatot és tekintélyt szerez neki a szaktársak között, id. Romwalter Károly figyelmét a közügyek is megragadják. Lapot alapit, hogy ezzel szolgálatot tegyen második szükebb hazájának: Sopronnak 1861-ben jelenik meg a "Harmonia". Három év múlva megnagyobbodva, gyarapodva, cimet cserél a lap és az "Oedenburger Lokalblatt" lesz belőle, mely már nagy olvasó kört mondhat magáénak. 1867-ben még mindig mint heti lap az "Oedenburger Bote" sarjadzik ki a szép fejlődésenk indult lapvállalatből. Később az "Oedenburger Zeitung" nevet veszi fel. Eleinte háromszor jelenik meg, de 1882-ben napilappá lesz és irányitóvá Sopron város közügyeinek. Közéletünk kitünőségei szólalnak meg hasábjairól és a nyilvános diszkussióból kialakuló eredmények éles konturokban rajzolják meg városunk fejlődésének útját. Lapvállalataival kitörölhetetlenül írja be városunk művelődés történetének lapjaira nevét. De a magyarosodás érdekében és hasznos szolgálatot tesz nemzetünknek. Huszonnyolc éve áll fenn a németül megjelenő, de a magyar hazafiság eszméjét mindenek felé helyező lap, mikor "Soproni Ujság" czimen magyar lappal bővíti ki azt, megértve, hogy bár a magyar érzés terjedése is már nagy haladás a multtal szemben, de igazán magyarrá csak nyelvében válhat a nemzet. A szabadelvü eszmékért kell sikra az új lap, eleinte csak mint tartozéka a németnyelvü anyaalapnak, de az idők folyamán egyre izmosodnva, önállóan teljesiti hazafias hivatását, itt a német nyelvhatáron. Szinte szelid mosollyal fogadtak első feltünését. Még a hivőbbek is kételkedtek, hogy Sopronban, ahol még mindig Bécs dominál befolyásával, magyarnyelvü politikai napilap megtalálja létföltételét. De az eredmény ráczáfolt mindannyiunkra.

Üzleti gondjai mellett Romwalter Károly időt talált arra is, hogy közügyekkel foglalkozzék. Mint a köztörvényhatósági bizottság tagja szintén jelentős szerepet vitt s szavának komolysága tiszteletet szerzett neki.

Sokat tett a város szépitése érdekében. Fáradozása keltette életre a szépítő-egyesületet. Az a hatalmas erdei uthálózat, mely ma szép vidékünket keresztül kasul metszi, az ő kezdeményezéséből indult ki. A Károly-magaslaton lévő gloriette-t saját költségén emelte és sürgette, hogy városunk egyes szebb magas fekvésü pontjaira szintén kerüljön egy-egy kilátó-torony.

1895. szeptemberében vonult nyugalomba sok fáradság és áldásos tevékenység után, fiának, jelenlegi czég-főnökünknek adván át az üzletet.

**

Romwalter Károly betegsége mintegy 6 héttel ezelőtt kezdődött. 77. évének terhéhez, súlyos tüdőkatharrus járult, mely lassan felemésztette a robosztus életerőt is. Tegnap reggel 8 órakor aztán családjának résztvevő ápolása és az orvosok önfeláldozó gondoskodása daczára elszállt az élet, mely mig testében volt, mindig a nemesért küzdött s mely csak a munkában lelte meg az igazi és megnyugtató hivatást.

Most pedig, hogy a ravatal sárga viaszgyertyái kivetik fényüket a tisztességben megőszült halott férfiúnak merevségében is jóságos arczára, lerójuk tiszteletünket a munkásélet iránt és végső Isten hozzáadott mondunk az elköltözötthöz, ki a mig élt, a polgári becsületnek és az Igyekvő szorgalomnak volt a példaképe. Megérdemli, hogy emlékét bevésse szivébe Guttenberg fiatal generációja. Mert élete megmutatta, hogy a kitartó akarat és buzgalom árán az eredmény el nem maradhat.

Id. Romwalter Károly hült tetemét tegnap este átszállították a helybeli ev. temető halottasházába és onnét fogják az örök pihenés helyére holnap d.u. 3 órakor elhelyezni.

A család a következő gyászjelentést adta ki: alulirottak saját, valamint az összes rokonok nevében mélyen szomorodott szivvel jelentik szeretet édesatyjuknak, ipának, és nagyatyának, id. Romwalter Károly magánzó úrnak f. évi márczius hó 25-én reggel 8 órakor, hosszas betegség után, élte 77-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi maradványait f. évi márczius hó 27-én, d. u. 3 órakor, az evang. temető halottasházában megáldják és az ugyanottani temetőben örök nyugalomra helyezik. Sopron, 1902 évi márczius hó 25-én.

Béke hamvaira!

Ifj. Romwalter Károly, Ellinger Ernőné szül. Romwalter Marianna, Romwalter Alfréd, gyermekek; Ellinger Ernő, a gy.-s.-e.-v. felügyelője, veje; Ellinger Marianna, Ellinher Rikárd, ifj. Romwalter Alfréd, Romwalter Frigyes, unokák.

Hárs József Romwalter Károly életét bemutató írása szerint a nyomdász csak 1877-ben fordult beadvánnyal a városhoz a kilátó építésének kapcsán, míg Géczy Nóra Faépítészet Sopronban című munkájában a kilátó építésének dátumát Becht Rezsőre hivatkozva 1878-ra teszi. Ugyancsak itt olvashatunk arról, hogy Szabó Jenő véleménye szerint a kilátó 1877-78-ban épült. Az 1876-os évszámot, mely a köztudatba leginkább bekerült, Lóránt Ödön 1972-ben végzett kutatásai jegyezték. (Géczy)

foglalkozás, hivatás (francia)

Kép típusa
Kép/Mozgókép beküldője
Kép keletkezési ideje
1900-as évek eleje
Kapcsolódó bejegyzés
Szerző
1915

Hozzászólások

Dr. Schöberl Miklós Béla | 2022. január 19. 16:46

Saját napilapja az Oedenburger Zeitung 1902. 03. 27. számában búcsúzott el tőle. E szerint az írás szerint id. Romwalter Károly első soproni lapja az 1855-ben indított Oedenburger Intelligenz- und Anzeigeblatt volt. (Érdekes módon ennek itt, de pl. az Aranykönyv 2002 kötetében sincs nyoma.)

A bejegyzés létrehozása: 2022. január 19.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.