Bünker János Rajnárd (1863-1914)

Hozzászólok
Bünker János Rajnárd (1863-1914)

Etnográfus volt, a Magyarországi Néprajzi Társaság választmányi tagja, a Soproni Múzeum főőre; az összehasonlító mesekutatás úttörője, a Nyugat-magyarországi németségnek, a hienceknek kitűnő kutatója. Seebachban, egy karinthiai kis faluban született 1863. április 25-én. Elemi iskoláit még Ausztriában végezte.

1876-tól 1881-ig a felsőlövői (Oberschützen) evangélikus tanítóképző növendéke volt. Itt tanult meg magyarul, és itt kapta kézhez kitűnő minősítésű tanítói oklevelét is. Először Lékán (Lockenhaus) volt házitanító, majd ezt követően 1884-től 1891-ig a neves Lenck családnál volt állásban. Már 1890-től a soproni evangélikus iskola tanítója lett. Másodállásban - mivel Bünker kitűnően rajzolt - a tiszti leányłevelő intézetben rajzot taníthatott, a kézügyességi gyakorlatokat, az ún. Slöjdöt. Társszerzője volt a Kézügyességi oktatás c. könyvnek (Sopron, 1893). A vállalt különmunkák díjából kezdhette meg néprajzi kutató útjait Az etnográfia kutatás akkoriban még a műkedvelők tudománya volt csupán, az összehasonlító mesekutatás pedig gyermekcipőben járt. Bünker egy évtizeden át hallgatta és sorra lejegyezte a „soproni mesefa", Kern Tóbiás utcaseprő meséit és mondáit A történeteket összegyűjtötte és német nyelven kiadta Schwänke, Sagen und Märchen in heanzischer Mundart címen (Lipcse, 1906). A kis példányszámú mesegyűjteményre felfigyelt az akkori tudományos világ. Bünker volt az első, aki Sopron és környékének hienc néprajzát és folklórját tüzetes vizsgálat tárgyává tette. A németség néprajzán kívül, a magyar néprajz kérdéseihez is hozzászólt, s ezzel kortársaira nagy hatást gyakorolt. Részletesen és alaposan feldolgozott anyagot publikált Sopron környéke és Nyugat-Magyarország népi építkezéséről, valamint lakáskultúrájáról. Behatóan foglalkozott a székely, a szász lakóházak fejlődésével is. A millenniumi kiállításon a magyar ház európai helyzetét igyekezett meghatározni egy néprajzi falu bemutatással.

Bünker János Rajnárd sokat tett a Soproni Múzeumért. 1900-ban megtervezte a múzeum ún. ,Néprajzi Osztályáť amely ideiglenesen az új Városháza második emeletén nyert elhelyezést. A soproni polgárság életformáját bemutató szoba mellett a környék magyar-német-horvát falvainak, parasztságának tisztaszobája is helyet kapott itt. 1907-ben a Múzeum beköltözött jelenlegi helyére, a Deák tér sarkán épült, eredetileg nyári villának készült épületbe. Bünker felügyelete mellet 1911-től folytak az átalakítások a múzeum állandó kiállítása érdekében. Ezzel egyidőben zajlott az evangélikus temető gyönyörű sírköveinek, barokk és copf szobrainak áttelepítése is. 1913 október 5-én csodálatos környezetben nyflt meg a múzeum új, állandó kiállítása a nagyközönség előtt.

Bár Bünker fő kutatási területe a parasztház német iskolájához kapcsolódott, (Mehringer-csoport) ekkor már figyelmét a kézművesség irányába is kiterjesztette. Gazdag anyaggal szemléltette az asztalos- és fazekasmesterség tárgyi világát, a kovács-lakatosműhely és az ún. kármentős kocsma berendezését. 1913-ban múzeumi főőrnek nevezték ki, korábban csak mint tiszteletbeli múzeumőr végezte ezt a munkát. Tele volt további tervekkel, szerette volna újabb tárgyakkal gyarapítani az állományt, tovább növelni a múzeum hírnevét. 1914. november 13-án, alig 51 évesen elragadta a halál. Személyében a város, a szűkebb tájhaza és a magyar néprajztudomány egy kiváló tehetségű fiát vesztette el. Értékes kéziratai a Soproni Levéltárban, a Múzeumban és a bécsi néprajzi múzeumban találhatók. Nevét 1991-tól a Színház és a Templom utcát összekötő átjáró őrzi Sopronban.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::

Bünker János Rajnárd végső nyughelye része a Nemzeti Sírkert programnak. A programban szereplő, egykor köztünk élt neves soproni polgárok életútját egy 2017-ben Nemzeti Sírkert - Sopron címmel megjelent kötet dolgozta fel, ebből idézünk:

A Nemzeti Sírkert fogalma
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult dönteni temető, hősi temető, hősi temetési hely, temetkezési emlékhely és temetési hely Nemzeti Sírkert részeként történő nyilvántartásba vételéről, illetve a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetők, temetési helyek meghatározásáról.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által elismert érdemekkel bír. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hír nevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.
(Részlet Vörös Ákosnak a Nemzeti Sírkert - Sopron című kötethez írt bevezetőjéből.)

Bünker János Rajnárdról a kötetben részletesebben is olvashatnak.

Kép típusa: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1863
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2020. június 2.