Valamikor az 1900-as évek elején egy soproni család felkereste Lobenwein Harald műtermét a Kossuth Lajos utca 5. szám alatt, hogy örök emlékül családi portrét készítessenek a mesterrel. Az édesapa egyenruhát húzott, az édesanya és a nagylány legszebb kimenő ruhájukat öltötték fel, a három fiú, épp mint három orgonasíp, szintúgy az alkalomhoz méltó eleganciával álltak a képíró kamerája elé. Aztán a gondosan keretezett fotó a családi otthon dísze lett, tán éppen a szalont ékesítette, ahol a látogatóba érkezők elégedetten nyugtázhatták, milyen szép kis család is ez!
Azóta több, mint egy évszázad is eltelt. Az egykor fényes lakásdísz, rajta a büszke családapa, felesége és négy gyermekük visszafogottan díszes eredeti fakeretével együtt egy padlásra került. Onnan pedig, egy egészen modern világba csöppenve újra a rivaldafénybe, a Sopron anno honlapjára.
Nem tudjuk, kik néznek vissza ránk a képről. Csak azt tudjuk, hogy egyszer, valamikor, előttünk itt voltak. Itt éltek, tanultak, dologztak, nevettek, szerettek. Azokon az utcákon jártak, ahol mi most, azt a várost hívták otthonuknak, amit mi is. Valahol Sopronban élnek azok, akiknek ők az ómama és az ópapa. Hiszem, hogy így van és hiszem, hogy ha a sors is úgy rendeli, látni fogják ezt a fényképet. S ha látják, ha felismerik az ük-, déd-, vagy nagyszüleiket, örömmel adom át nekik a képet abban a régi fakeretben, amiben egy család életének fontos pillanata maradt ránk, az utókorra.
Köszönöm a megtalálónak, hogy megkaphattam a képet és mindenkinek, aki egy megosztással segít, hogy rábukkanjunk azokra, akik ilyenkor november elején gyertyát gyújtanak a régmúltban élt szeretteik emlékére, az egyenruhás családapa, felesége és négy gyermekük lelki üdvéért, akik a 20. század elején egyszer betértek Lobenwein mester műtermébe.