Családi strandolás a Tómalmon 1930-ban

Nyáridéző hangulatot áraszt mindkét fotó: olyan fiatalok strandolnak a Nagy-tómalmon, akiket családi és rokoni kötelék fűz egymáshoz. Testvérek, házaspárok, sógorok, jegyesek, és két kisfiú: a következő nemzedék.

Érdemes kissé rácsodálkozni az 1930-as évek fürdőruha divatjára. Akkoriban már kezdett merészebb lenni, modernizálódni. Már nem kellett nyaktól bokáig felöltözve fürödni, mint a századforduló előtt, de azért a nők fürdőruhája még szoknyás, a férfiak és gyerekek úszónadrágja kantáros. Egyedül Jenő nagybátyám klott gatyája az, amelyik már a háború utáni évek emlékezetes férfi fürdőruha divatjára hajaz.

Azt is kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy mindegyik fürdőruha fekete. Irma néném fürdőruháján a saját maga által készített szolid, csíkos és csinos díszítés, ami kiemeli az egyhangúságból. Ezt a különleges ruhadíszítési tehetségét élete végig megőrizte, női szabó és varrónő lévén minden ruhából egyedit tudott varázsolni.

A képre nézve a távolban látjuk a tómalmi bekötő utat a nagy kanyarral, ami ma is megvan, csak jóval dúsabb növényzettel. Az út mentén egyetlen épület sincs, a tó túlsó oldalának beépítése évtizedekkel később kezdődik majd el. A tó teljes hosszában famóló húzódik, ami a második világháború és az utána következő évek martaléka lesz.
A képet hosszabban elnézve úgy tűnik, mintha akkoriban a víz sekélyebb lett volna. Vagy csak optikai csalódás?

A csónakázós képen a személyek hátterében látható a zsúfolt strand, a dús növényzet és a viszonylag új szálló, ami 1918-ban épült. A két hölgy közül a jobboldali az édesanyám 20 évesen, a mellette ülő hölgy Mici tant’ akinek a képen szerencsére fogalma sincs a nem is oly távoli jövő számára különösen tragikus eseményeiről. (A soproni Gumigyár lebombázásának egyik halálos áldozata lesz.)

A képen szereplő személyek közül sajnos ma már egyik sincs az élők sorában, de a Tómalom, a nagy kedvenc - bár más formában - még mindig létezik a természetes vizet kedvelő strandolók és fürdőzők örömére.