Az 1928-1930-ban készült fénykép olyan mint egy kedvenc festékével, a temperával festett csendélet az apai ház kertjében a kilátás kedvéért létrehozott emeletes műteremből. Az erkély sarkában a kis asztalon álló tartó, tele különböző méretű ecsettel. Megkomonált tájlép, hiszen oda kellett valami, hogy a háttér párás-ködös tornyainak a távolsága hangsúlyosabb legyen. Ezért nem volt szükség a festékekre, de a naplóíráshoz a füzetre igen. Ehhez viszont kellett volna valami íróeszköz, de ki az a néző, akinek ez hiányzik? Ecsetek és napló csak jelzések. Eszembe jut az a mozgalmas festmény a Szent Mihály-búcsúról, amelyen az előtérben léggömböt tartó gyerekét vezető nőnek eredetileg nem volt arca, csak az, aki meg akarta vásárolni a képet, ragaszkodott hozzá. Kompromisszum született: jelzésszerű folt a kidolgozott arc helyett. Végső soron a felszálló ködben a johanniták Storno-féle hosszú hegyes tornya éppen úgy csak jelkép, mint ahogy a Várostorony is. Foltokká alakulnak a formák, amelyekbe mindent beleképzelhetünk, amit a valóságos épületekről tudunk. Tessék ezeket a foltokat részletekkel kitölteni. Megszűnik a művészet.
Hozzászólások
Nekem is ez a véleményem, csak nem akartam vitázni, mivel nem volt annyira nagy a tévedés...a helyszín, nagyjából a koronázási emlékmű melletti kertek egyike volt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A tulajdonos a Bécsi utat jelölt meg helyszínként, az utcajegyzék szerint, amiből dolgozunk, a Bécsi út a Szent Mihály-dombhoz tartozik, ld. címke. Ezzel a címmel tud összhangban lenni a helyszín és a cím, még akkor is, ha a Bécsi út nagyon hosszú. így evidens, hogy nem minden része a Szent Mihály-dombon van.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Mondjuk, ez teljesen igaz...! :)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Én nem ezt a címet adtam volna a képnek, és a Szent Mihály dombot is kihagytam volna a helymeghatározásból, mert az sokkal keletebbre van - A Bécsi utca messze esik a Szent Mihály utcától. Jobban közelítene a "Csendélet a Sand-on" vagy "Csendélet a Koronázó domb" aljában...