Csik Ferenc (1913-1945)

Hozzászólok
Csik Ferenc (1913-1945)

Orvos volt, a gyógyítás elkötelezettje és úszófenomén: az 1936. évi berlini olimpián a 100 m-es gyorsúszás aranyérmese. Csik (Lengváry) Ferenc 1913. december 12-én született Kaposváron. Nagybátyja, vitéz Csik László fogadta örökbe. Középiskolai tanulmányai után a budapesti orvostudományi egyetemen szerezte meg doktori diplomáját. A fővárosban a VIII. kerületi Kisfaludy köz 4. szám alatt volt otthona. Orvosi hivatása mellett szívesen hódolt sportszenvedélyének: a BEAC úszó-szakosztályának versenyzője volt.

1933-ban nyerte első hazai bajnokságát, ezt követően a párizsi Grand Prix-n ért el első helyezést. Sikerei rendre folytatódtak: 1934-ben a magdeburgi Európa-bajnokságon nyert aranyérmet, s ugyanakkor tagja volt a diadalmaskodó 4 x 200 m-es gyorsváltónak is. 1935-ben, illetve 1937-ben a Főiskolai világbajnokságon 7 arany érmet szerzett Magyarországnak (1935: 100 m-es gyors, 4 x 200 m-es gyors, 3 x 100 m-es vegyes váltó, : 1937: 100 m-es gyors, 200 m-es mell, 4 x 200 m-es gyors, 3 x 100 m-es vegyes váltó).

Sportpályafutásának legnagyobb sikere, s egyben a magyar sporttörténet ünnepe volt szenzációs győzelme az 1936-os berlini olimpián. Mindenki a japánokat (legfeljebb az amerikaikat) tartotta esélyesnek a 100 m-es gyorson, ám Csik Ferenc nagynénje, Jolán néni, eltökélten hitte, hogy ő fog tölgyfacsemetét ültetni az olimpiai győzelem emlékére. (S az a fa valóban magyar földbe került, amit 1960-ban Kaposvárott, Csik Ferenc szülővárosában újraültettek). A világra szóló győzelemről így számolt be a Pesti Hírlap: " 75-ön mintha Csik keze előbbre volna... Mindenki felugrál a padokra. Hihetetlen bömbölés sivítás, fütty tölti meg a levegőt. „Csik! Cheek! Sik! Tschik!” - ordítják szinte a világ minden nyelvén... de mindenkit túlharsog a magyar kórus: Csiiik!... Az úszó ott lent persze ebből semmit sem hall, csak úszik (mint a „csłk'), csapkodja a vizet, tör egyszer csak megérinti a falat. Néma csend. Alig van fogalma a történtekről. Bárány István, a nagy előd mondja meg, hogy győzött! Ferinek sokáig szó sem jön ki a száján aztán mond egy teljesen meglepőt: Nagyon boldog vagyok...”

A zsidó származású, magyar Csik Ferenc már a nemzetiszocialista Németország fővárosában aratta győzelmét. Sajnos, már a hazai újságok ilyen jellegzetesen náci szalagcímekben adtak hírt a diadalról: „Első a színesekkel szemben a fehér fajú, az európai, a magyar Csik!”

Alig kilenc évvel később, ennek az embertelen ideológiának a szellemében megindított második világháború pusztította el a magyar úszósport büszkeségét. Egy héttel a háború befejezése előtt, 1945. március 29-én Sopronban orvosi hivatása teljesítése közben halt hősi halált. Miközben az orosz légitámadások sebesültjeit kötözte, egy bomba őt magát is darabokra tépte... (Ma - a hajdani Nagyuszoda táján - a Bécsi domb felé szelíden emelkedő Csik Ferenc utca őrzi emlékét). A halálát megelőző napokban barátai hiába unszolták, hogy meneküljön ő is Nyugatra. A válasza most ott olvasható a sírkövén: : "ltt élned, halnod kell...”

Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Csik Ferenc emlékét a róla elnevezett utcában 2015 óta emléktábla is őrzi, illetve a városi uszoda is az ő nevét viseli.

Kép típusa: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1913
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés létrehozása: 2019. június 12.