Dahner Samu
Dahner Samu (1874-1957) a soproni városi kertészet főkertésze, a "Virágos Sopron" mozgalom elindítója valamint a Városszépítő Egyesület választmányi tagja. Tanulmányai elvégzése és a katonai szolgálat letöltése után Bécsben és a schönbrunni park kertészetében dolgozott, majd 1912-ben tért haza Sopronba, ahol hamarosan átvette a városi kertészet vezetését. Csaknem negyven évig volt Sopron főkertésze. Legfontosabb munkája az Erzsébet-kert megszépítése volt, de a Széchenyi tér és a Deák tér virágosítása mellett az ő nevéhez fűződnek az Alsó-lőverek utcafásításai is. A képen látható virágokból kirakott címer is az ő tervei alapján készült.
Aranykönyv-2002
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások

Az biztos, hogy az idő elmúlt, de ilyen pompázatosan még az én gyermekkoromban sem volt látható az Erzsébet-kert. A mostani állapotáról nem is beszélve. Mintha kihaltak volna a kertészek, a park rendezők!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nekem most is tetszik az Erzsébet kert, kivéve azt, hogy a kutyák szabadon rohangálhatnak a füves részeken ahelyett, hogy gyermekek játszanak és családok piknikeznek a füves részeken. Igazán elégedett akkor leszek, ha az Erzsébet kertbe kutyát tilos lesz bevinni, valamint a részegeskedő egyetemisták (tisztelet a kivételnek) éjszakai randalírozását beszüntetik.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nem a kutyákkal, hanem a gazdáikkal van a baj... nincs kutyatartási intelligencia. Nem ide tartozik, de én azt mondanám: póráz és zacskók...
A kertet már kíváncsian várom... tervek???
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Mónika: a megadott címen nem tudom megnyitni a projekt leírását, pedig tényleg érdekelne.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Az Erzsébet-kerttel kapcsolatban sok kedves emlék maradt bennem, amelyek már háború utáni emlékek. Kishúgommal elmehettünk oda játszani nyári délelőttökön. A kert elején volt egy iszonytatóan nagy platánfa. Úgy tudom, az volt a város legnagyobb fája. Körülbelül ott volt, ahol a vasúti aluljáró alól feljövünk a kerékpárúton, a patak partján kettéágazik ez az út. Egyik fele tovább vezet a patak mellett, másik fele az Erzsébet-kert fő sétányára vezet. Nos, ebben a háromszögben volt ez a platánfa. Sokszor kipróbáltuk, hányan tudjuk átérni a derekát. Már nem emlékszem, hány gyerek kellett hozzá, de sok, az biztos. Nem volt már egészséges, elég sok száraz ág volt rajta, egyszer csak hirtelen kivágták. Majdnem megszakadt a szívünk érte. A töve elég sokáig megvolt, leültünk rá, és ott játszottunk. Azóta sok-sok évtized elmúlt, eljárt az idő felettem mégis, valahányszor arra megyek, mindig eszembe jut. Milyen kár, hogy nem maradt legalább egy fotó róla! Ha akkor fényképezőgépem lett volna, biztos, hogy meg lenne örökítve.
Másik emlékem az, hogy kb. ott, ahol most a Gyermek és Ifjúsági ház van, állt egy fehér, egyemeletes épület, oldalán hatalmas reklámmal: valamiféle malátakávét, vagy ovomaltint reklámoztak. Valahányszor arra mentünk, mindig gondosan elolvastam.
Azt hiszem, a Sotex Kultúrház építésekor bontották le a reklámos házat.
Emlékszem a zenepavilonra is és arra, hogy vasárnap délutánonként néha élőzene volt. Nem is voltam már olyan kicsi, mert olvasni már tudtam, arra határozottan emlékszem. Azt hiszem, még megvan a kút helye is, ami annak idején működött és ivóvizet adott. Kóla helyett kútvizet ittunk.
A kert mostani, leginkább leharcolt és eldobált sörös dobozoktól éktelenkedő részén, a fehér kővázában nagy pálma volt, körülötte szép virágok. Ott nem padok, hanem fehér székek voltak, ahová leülni sem mertem, annyira előkelőnek tartottam.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Emlékszik valaki erre a nagy, Erzsébet-kerti platánra?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges