Dóczy Lajos (1845-1919)

Szűk évtizeddel halála után még tisztelték azok a soproniak, akik szerették a színházat, az irodalmat, és talán még arra is emlékeztek, hogy Széchenyi szobrának avatására nagy hatású ódát írt, amelyet Kugler Alajos levéltáros szavalt el az ünnepségen. Thurner Mihály polgármestersége idején (1927-ben) utcát kereszteltek el róla. Az Erzsébet-kerttől nyugatra, a Siketnéma Intézet mellől indult a Besenyő utca felé. Ma elvész a kerítések, garázsok dzsungelében. Úgy, ahogy kihullott maga báró Dóczy Lajos a város kollektív emlékezetéből. (Nem volt köze a Mátyás király udvarában már érdemeket szerzett és bárói címhez jutott Dóczy családhoz. E név alighanem utolsó viselője mint özvegy Berecziné Dóczy Erzsébet ma is él Sopronban.)

Dóczy Lajos a Hátsókapu és a Várkerület sarkán álló P. Müller-házban született 1845. november 29-én. Apja (Dux Manó) bőrkereskedő volt, de tönkrement. Családjával Németkeresztúrra (ma Deutschkreutz) húzódott vissza, s nagy szegénységben élt. Fia ott és Nagykanizsán járt elemibe, majd 1856-tól — ismerősöknél ágyrajáróként — a líceumban kezdte középiskolai tanulmányait. Itt megismerkedett diáktársával, a későbbi polgármesterrel, Gebhardt Józseffel, s együtt olvasták-élvezték Shakespearet. A szülők befogadták, a két fiú életre szóló barátságot kötött. Dóczi Lajos érettségi után a Gebhardt család kezdeti anyagi segítségével két éven át Bécsben hallgatott jogot, majd újságíró lett a bécsi Presse c. lapnál, illetve a Borszem Jankó c. élclapnál. A kiegyezés lelkes híveként került közel a politika irányítóihoz. Számos írásával segítette Deák Ferenc ügyét. Szolgálatkész, derűs modorú ember lévén a miniszterelnökségen kapott állást. Mint bizalmi emberét id. Andrássy Gyula magával vitte Bécsbe, a közös külügyminisztériumba, ahol miniszteri osztályfőnök és sajtófőnök lett. Sikeres életében számos kitüntetés, valamint elismerés jutott osztályrészéül, többek között a bárói cím is. Az addig Dóczi attól kezdve írta y-nal a nevét.

A korszak legszínvonalasabb újságírói stílusában fogalmazta műveit. Magyarul és németül egyaránt. A Magyar Irodalmi Lexikon megállapítása szerint ugyan mint az újromantika képviselőjének irodalmi munkássága tetszetős, de nem jelentős. Viszont egy időben nemcsak a hazai közönség lelkesedett érte, hanem külföldön is őt tartották a legsikeresebb magyar drámaírónak. Legjobb műve A csók, verses vígjáték (1871). Ő maga fordította németre. Előbb itthon, majd német, sőt más színházakban is zajos sikerű darabként játszották. Sopronban 1874. április 25-én magyarul, 1877. december 5-én németül került színre először, de műsoron volt 1883-ban, 1897-ben, 1901-ben és 1908-ban is. Második darabja, az Utolsó szerelem a Nemzetiben 1884-ben jutott közönség elé, Sopronban pedig 1885-ben. Széchy Mária c. történelmi drámáját Budapesttel egyidőben mutatták be itt, Jászai Mari főszereplésével. Versei angol, francia és német antológiákban kaptak helyet.

Bravúrosan verselt magyar és német nyelven, ezért vált belőle jeles műfordító. Magyarra ültette át Goethe Faustjának első részét (1872) és sok költeményét (1906), Schiller összes versét (1902) és a Wallenstein-trilógiát (1904). Németre pedig Az ember tragédiáját (1891), Arany János és Vörösmarty számos költeményét. Lelkesen népszerűsítette külföldön a magyar irodalmat. Goldmark Merlin c. 1885-ben megjelent operájának ő a szövegírója. Johann Strauss Pázmán lovag (Ritter Pazman) c. 1892-ben bemutatott operájának szövegkönyvét Arany János azonos című balladája alapján írta meg.

Egy 1897-ben a polgármesterhez intézett levelében olvasható: „fogadd … szívből jött üdvözletemet és azon óhajtás kifejezését, hogy ha Sopronban nem élhetek is, a soproniak ne felejtsenek el egészen.” Budapesten halt meg 1919. augusztus 27-én. Gebhardt József unokájának ágya fölött mindenesetre ott függött az író fényképe. Emlékezik rá az unoka még évtizedek múlva is.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

Kép:Wikipedia/Vasárnapi Újság, 1897