A XVIII. századi magyarországi templomfestészet egyik legtehetségesebb, legmarkánsabb művész egyénisége volt. 1729-ben született Bécsben. Atyja műöntő mester volt. 1751 őszétől testvérével, Györggyel, az osztrák szobrászat későbbi jeles képviselőjével, a bécsi művészeti akadémián tanult. Itt ismerkedett meg az osztrák és az itáliai dekoratív festészettel. Az osztrák származású festőt mi, magyarok - különösen a soproniak - a magunkénak valljuk.
Az 1762-es Sopron városi telekkönyv bejegyzése a volt Esterházy-palota lakójaként említi Dorffmaistert. A soproni Szent Mihály plébánia anyakönyve szerint még ugyanebben az évben megszületett Anna Mária nevű kislánya, majd két évre rá - 1764-ben - fia, József, aki később atyja segédjeként dolgozott. Dorffmaister kétszer nősült; két házasságából kilenc gyermeke született. Népes családjával szegényen és szerényen élt.
Dorffmaister jellegzetes barokk embertípus volt. Lelkületét egyszerre jellemezte a mély vallásosság és az önfeledt életöröm: a lélek égi áhítata és a szív földi jó kedve. A művész rendkívül termékeny alkotó volt: számtalan oltárképet és portrét festett, ám kivételes képessége leginkább falképeiben érvényesült. Páratlan munkabírással rendelkezett. Műveinek nagy számát csak úgy érthetjük meg, ha tudjuk, hogy fia és tanítványai segítségére voltak képei kivitelezésében.
A mester magyarországi működését 1760-ban kezdte Csornán, ahol a premontrei apátság részére freskókat festett. Ettől kezdve egész életét a Dunántúlon töltötte. Képei tetszetősek, a kor ízlésének megfelelőek voltak. Egyházi és világi körökben hamarosan komoly hírnévre tett szert; Dunántúl-szerte keresett és megbecsült mesterré vált.
Legkiemelkedőbb alkotásai: a híres szentgotthárdi csatát bemutató képe a szentgotthárdi cisztercita apátság templomában, a szombathelyi püspöki szeminárium és „sala terrenája” részére készült falkép sorozata, valamint a szigetvári plébániatemplomnak a Zrínyi halálát ábrázoló kupolafestménye.
Emlékezetes művei még a sárvári Nádasdy - vár freskói és Császár község plébániatemplomának festményei. Oltárképei a soproni bencés templomban, a Szent György-dómban és a Szent Mihály-templomban láthatók. Dorffmaister készítette a Zichy-Meskó palota mennyezetfreskóját, valamint a Szentlélek-templom és az evangélikus templom szakrális dekorációit.
A környéken található munkái közül nevezetesebbek a balfi fürdőkápolna hajójának freskói, a pannonhalmi plébániatemplom fő és mellékoltárai, Gyóró mennyezetfreskói, valamint a farádi, az egyedi és a pinnyei templom oltárképei.
Dorffmaister 1797. május 29-én hunyt el Sopronban.
A nevéről elnevezett utcában a Szentlélek-templom falán művészi dombormű idézi emlékét. Barokk angyalok bronzkürtje hirdeti a templomfestő mester dicsőségét és azt, hogy az emléktáblát 1997-ben „Dorfmeister István 1729-1797 festő halálának 200. évfordulójára állíttatta Sopron város közönsége...”.
Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor
