dr. Csapody István (1930-2002)

Hozzászólok
dr. Csapody István

Sopronban született, 1930. február 26-án. Az elemi elvégzése után a bencés gimnázium tanulója lett, ahol 1948-ban kitüntetéssel érettségizett. Az akkor még Pázmány Péterről elnevezett tudományegyetem természettudományi karára szeretett volna bejutni, azonban nyíltan vallott katolikus volta miatt már nem vették be a hallgatók közé. Ez Sopronban, az erdőmérnöki főiskolán viszont sikerült. Fehér Dániel mellett, annak növénytani intézetében dolgozott egy évig, s 1949-ben felvették az erdőmérnöki karra. 1953-ban szerezte meg erdőmérnöki diplomáját, s ott maradt állásban a „főiskolán”. 1956 őszén az Erdőműveléstani tanszékre helyezték, s egyúttal megtették a Botanikus Kert vezetőjének is. Lelkes és élvezetes erdei sétáinak, magyarázatainak nemcsak a diákság, hanem a város érdeklődői is részesei lehettek.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc soproni eseményeiben a Főiskola fontos szerepet vitt, ezért számos tanár és hallgató a várható megtorlás elől Nyugatra távozott, majd Kanadában talált otthonra. Csapody nem ment velük, ennek ellenére 1958 tavaszán állásából elmozdították. Ennek egyetlen oka volt a mindig megvallott világnézete.

Szakértelmét azonban nem nélkülözhették, s ezért először a Tanulmányi Erdőgazdaságnál, majd 1975-től az Országos Természetvédelmi Hivatal Nyugat-Dunántúli Természetvédelmi Felügyelőségén (és jogutódjánál) botanikai főfelügyelő, természetvédelmi főtanácsos, végül botanikai főtanácsadó volt. Mint ilyen például meg tudta akadályozni, hogy megyei vezetők kivagyiságból elhatározott, mesterséges hóval üzemeltetni szándékolt sílefutó-pályát építsenek a Brennbergi-völgyre néző domboldalra. Fairtással egybekötve. Nem beszélve az óriási kiadásról. 1991-ben nyugdíjba vonult, de a Fertő—Hanság Nemzeti Park botanikai ügyeit még egy ideig intézte.

Már hallgató korában felfigyeltek tudására, ezt kamatoztatta Fehér Dániel az intézetében. A botanika sok szakterületén alkotott jelentőset. 1949-ben jelent meg első tudományos közleménye, amelyet közel 200 követett, hozzá négy könyv is. 1962-ben summa cum laude védte meg doktori értekezését. Katedrához azonban nem engedték. Ennek ellenére tudományában olyan nevet szerzett kutatásaival, hogy az erdészeti botanika nemzetközileg elismert első számú szaktekintélyévé vált. A diktatúra enyhülésével egyre több lehetőséget kapott a felsőfokú oktatásban. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán előadásokat tarthatott, a soproni egyetemen pedig posztgraduális és doktori tantárgyakat gondozhatott, sőt itt 1991-ben címzetes egyetemi tanárrá választották. 2000 szeptemberében pedig tiszteletbeli doktori címet adományoztak neki.

Mint igaz lokálpatrióta minden alkalmat megragadott, hogy felhívja a figyelmet környezetünk, a természet megvédésére, az oktalan pusztítás ellen. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat népszerű előadói közé tartozott. A Soproni Szemle olvasói pedig élvezettel olvasták-tanulmányozták írásait, akár a védett növényekről szóltak azok, akár a soproni erdőtelepítések múltjáról. (14 nagyobb írása és 18 kisebb jelent meg a folyóirat hasábjain.) 1989-től a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának, 1980-tól a Soproni Városszépítő Egyesület elnökségének tagja volt.

Mint lőverlakó, közel volt a természethez; még akkor is, amikor betegsége már akadályozta a nagyobb kirándulások megtételében. Sokszor lehetett vele találkozni a közeli erdei utakon, kutyája társaságában. Ha látszott is rajta, hogy már nehezen birkózik a Sorssal, mégis mindenkit váratlanul ért a halála (2002. január 8.) Nagy harcot vívott annakidején a ciklámenért, azért, hogy védetté nyilvánítsák. Ha látjuk az erdőben ezt az egyesületi jelvénnyé vált kedves virágot, gondoljunk Csapody Istvánra, s védjük meg mi is a többi környékbeli növénnyel együtt, amelyekről 75 tanulmányt jelentetett meg.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

:::
dr. Csapody István emlékét szülőháza falán, a Mező u. 8. számú épületen 2007 óta emléktábla őrzi. Munkásságát a Károly-kilátóban emlékszoba mutatja be.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Bartha Dénes: Csapody István köszöntése. Soproni Szemle 54. évf. (2000), 307—308. o.;
Bartha Dénes: Elhunyt Csapody István (1930—2002). Soproni Szemle 56. évf. (2002), 3—4. o.;
Csapody István szakirodalmi bibliográfiája. Soproni Szemle 56. évf. (2002), 5—16. o.; Andrássy Péter:
Séták Csapody Istvánnal. Soproni Füzetek 2002, 311—321. o.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1930
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2019. szeptember 24.