Dr. Drucker József (1825-1899)

Furcsa ember lehetett. Pesti létére előbb Szegedre, majd Székesfehérvárra ment, vidéki állásai sorát Sopronnal zárta, s mind a három helyről — elég rövid időn belül — önként távozott, Elég részletes életrajzát közli Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. hatalmas összeállításában. Ez elég különös, mert például Finck Jánosról, aki mellesleg utódja lett a soproni polgármesteri székben, egy tőmondatnyit ír, holott neki sem volt számosabb irodalmi alkotása, mint Druckernek (mindössze két polgármesteri jelentés).

A katolikus Drucker József Pesten született 1825. május 28-án, a piaristáknál járt gimnáziumba, a pesti egyetem jogi karán hallgatta az első évet, aztán Győrött a másodikat. Pest város tanácsánál gyakornokoskodott, majd fogalmazóvá nevezték ki. 1856 júliusában Szegedre ment polgármesteri titkárnak. Részt vett a város szervezésének munkájában, ezután első tanácsos, majd polgármester-helyettes. Első székesfehérvári tartózkodása kinevezett polgármesterként 1859 októberétől 1861-ig tartott, akkor ügyvédi irodát nyitott Pesten, ahonnan ismét a volt koronázó városba tette át székhelyét, a kiegyezés évében, 1867-ben. Most már úgy választották a polgármesteri tisztségre. Különösen a kisdedóvók alapítása körül szerzett érdemeket. Szinnyei szerint. 1870 októberében leköszönt és visszament ügyvédi irodájába. A Győr—Sopron—Ebenfurti vasút kisajátítási ügyeivel foglalkozott. Onnan Sopronba vezetett az útja.

A városban mindenki biztosra vette, hogy a végre elhatározott polgármester-választás győztese csakis az addig áldozatos munkával várost vezető rendőrfőkapitány, Glozer József lehet. Miért is kellene idegenből hozni egy ismeretlen embert! Drucker ráadásul feltételeket is szabott, s kérette magát. Liberális párti híveinek küldöttsége biztosította, hogy meglesz számára a túlnyomó többség. Mert csak akkor vállalta, ha legalább 12-vel többen szavaznak rá, mint amennyi okvetlenül szükséges a megválasztásához. Hát ha annyit nem is, a biztos többséget megkapta, 1881. március 23-án, az érdeklődőktől zsúfolásig megtöltött Kaszinó-nagyteremben. Székfoglaló beszédében, amelyet a magyar újság szerint élénk tetszéssel fogadtak, köszönetet mondott az elnöklő főispánnak, hogy őt, a majdnem ismeretlent, támogatta, s remélte, hogy áldozatkész munkásságával azok elismerését is kivívja, akik megválasztását kevésbé óhajtották.

Darázsfészekbe nyúlt. Már a következő év októberének 11. napján tartott közgyűlésen felolvasták levelét, amely szerint megunta a személye ellen folytatott elkeseredett harcot és lemond. Egyedül a városplébános talált valami pozitívumot a rövid működésben: ugyanis Drucker rendezte a financiákat és adósságot törlesztett. Szavára jegyzőkönyvileg köszönetet szavaztak a távozónak, de egy lélegzetre megéljenezték Finck tanácsost, aki a következő választásig viszi majd az ügyeket.

Druckerről a továbbiakban nem sokat hallani. Szinnyei szerint nyugdíjba vonult. Az Oedenburger Zeitung 1899-ben rövid hírben közölte, hogy a volt polgármester április 25-én elhunyt.

Célja volt „a közigazgatás pontos menetének biztosítása, a közvagyon lelkiismeretes kezelése, s minél célszerűbb kiaknázása, a jövedelem helyes felhasználása, feddhetetlen tiszta jellem, a felek irányábani előzékenység, de úgy, hogy az önbecsülés s a hivatal tekintélye csorbát ne szenvedjen”. S remélte, hogy ha ebben segítik, „Sopron nem volt, hanem lesz”. Példakép akart lenni. Feltűnés nélkül érkezett, szállodai szobában lakott, rengeteget dolgozott, mégsem tudott a nehézségeken, az ellentéteken úrrá lenni. Az előzmények ismeretében úgy látszik, hogy nemcsak az itt talált állapotokban, hanem benne is volt hiba.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.