Dr. Farádi Szilvásy Márton (1853-1918)

Hozzászólok
Dr. Farádi Szilvásy Márton (1853-1918)

Sopronban született 1853. május 27-én, Szilvásy Márton terménykereskedő elsőszülött fiaként. Anyja neve: Fürst Ludovika. Keresztszülők az evangélikus anyakönyv szerint: Fürst Károly ügyvéd és Pilat Ludovika hajadon. A bencések helyi gimnáziumában érettségizett, majd önkéntesi évét az 5. Rédey huszárezrednél szolgálta le. Tiszti vizsgája kitüntetéssel sikerült. Bécsben beiratkozott a jogi egyetemre, s azt elvégezve, ott doktorált le. 1873-ban ismét egyenruhát öltött, s mint tartalékos hadnagy 1878-ig részese volt a boszniai okkupációnak. Vitézi tetteiért a tiszti érdemkereszttel tüntették ki.

1881-ben Budapesten tette le az ügyvédi vizsgát, s frissen szerzett oklevelével Sopronban nyitott ügyvédi irodát. Ez év június 15-én vette feleségül a vele egykorú Lenck Augusztát, a dúsgazdag [Lenck Sámuel] kereskedő lányát. Az asszony azonban 1896. február 15-én, szívgörcsben, meghalt.

Tíz évig Sopron vármegyének tiszti ügyésze, haláláig tagja a város törvényhatósági bizottságának. A szabadelvű pártnak 15 évig jegyzője, majd 1900-tól 1906-ig elnöke. Ugyancsak elnöke lett a Nemzeti Munkáspárt helyi szervezetének. A Millennium ünnepségeiből is kivette a részét. Szó volt arról, hogy — negyvenhárom évesen — beválasztatja magát a város lovasbandériumába. Királyhűsége jutalmául 1911-ben a királyi udvari tanácsos címmel tüntették ki. 1901-ben újra nősült. 23 éves második felesége — Kulla Berta Janka — osztrák volt ugyan, de férje kedvéért egy év alatt megtanult magyarul.

Jó szónok, színes egyéniség, tevékeny közéleti ember volt. Természetes, hogy nem maradhatott távol a Soproni Kaszinó Egyesülettől sem. 1899-től igazgatójává választották. A Kaszinó történetírója megállapítja, hogy ő tette naggyá és virágzó intézménnyé az egyesületet.

Az 1905. évi országos politikai viharok Sopront sem kímélték. A darabont-kormány elleni tiltakozásul szabotálták az új főispán beiktatását. A nemzeti ellenállás következtében Baditz beiktatásán a megyénél csendőrök védelmében mindössze 13-an, a városházán a katonaság sorfala mögött 35-en voltak jelen. Utóbbi helyre kocsin és díszmagyarban érkezett Szilvásy. Ez nagy bűnnek számított volna, ha nem ismerték volna a 67-es alapokon álló Szilvásy szilárd kormányhűségét és Tisza István, valamint az uralkodó melletti mindenkori kiállását.

Nem csökkenő népszerűségének bizonyítéka volt, hogy szellemessége, derűs humora és kedves egyénisége révén a Kaszinó Egyesület 1906. évi közgyűlésén ellenfelén nagy győzelmet aratott. Ennek ellenére a békesség érdekében lemondott. 1914-ben azonban újra megválasztották. Most már maradt is posztján.

Nagy vadász volt. Társaságának, a Hubertusz vadásztársaságnak fából összeácsolt vadászlakát a Dudlesz-erdőben 1915-ben felajánlotta a Soproni Városszépítő Egyesületnek. A vételár kedvező volt, megvették. A gondok hamar jelentkeztek. Többszöri átépítés után téglaépületet emeltek, amely — mivel a határon volt — a második világháború után nem maradhatott meg.

Szilvásy nemcsak a vadászatban jeleskedett. Megalapította a soproni Lövészegyletet is. Sportember lévén, megszervezte a Fertői Csónakázó Társaságot. Szabályzata 1884-ben készült el, nem sokkal később a Vitorla Verseny Szabályait is sokszorosították. Az egyik vitorlás kalandos kipróbálását az Oedenburger Zeitung cikke örökítette meg (de Szilvásy is megírta később). Ebből értesülünk arról, hogy úszni tudásával sikerült a felborult hajóhoz halászokat segítségül hívni. A vitorlás-élet a Halászkunyhó előtti vizeken zajlott, amíg volt elég víz a tóban. Az első versenyt — osztrák és magyar hajók részvételével — 1884-ben tartották meg. A közönség a vetélkedést a Halászkunyhó melletti Tóverandáról nézte végig. Ez Printz Ferenc tanácsnok kezdeményezésére épült fel. A tanácsnok, mivel nem kért az építkezéshez előzetes hozzájárulást, a városi közgyűlésen megrovásban részesült, bár Szilvásy igyekezett megvédeni.

Elnöke volt a Soproni Dalfüzérnek is. Szilvásy 1918. március 30-án még elnökölt a Kaszinóban, másnap ugyanott rosszul lett, hazaszállították, s 4-én meghalt.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

Kép típusa: 

A szerző vélhetőleg Lenck Emilre gondolt. - A szerk.

Forrás: 

Halász H. Imre: Soproni és Sopron megyei fejek. Sopron, 1930;
Deszkássy Boldizsár: A Soproni Kaszinó 100 éve. … 1843—1943. Sopron, 1944;
Garád Róbert: A Fertő vitorláséletének múltjából. Soproni Szemle XXXV. évf. (1981), 251—259. o.;
Hárs József: Fertőrákos. Budapest, 2001.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1853
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2019. február 27.

Hozzászólások

Bolodár Zoltán képe

Annyi kiegészítést tennék, hogy a Deák téren lévő villa nem Lenck Sámuelé, hanem Lenck Emilé volt!

Kótai Mónika - szerkesztő képe

A szerző írását változatlan formában adtam közre, sajnos őt már nem tudjuk megkérdezni róla, hogy miért így fogalmazott. A villát valóban Emil építtette, de elképzelhető, hogy Sámuel is volt tulajdonosa. Vagy - ehhez persze szükség lenne egy hiteles családfára - elírásról van szó, és a hölgy nem Sámuel, hanem Emil lánya volt. Vagy Sámuel sosem tulajdonolta a villát, de a lánya Auguszta volt és elírásról van szó. Ha lesz a témában hiteles adat, egy kiegészítés formájában szívesen korrigálom a szöveget, addig azonban álljon itt úgy, ahogy a szerző megírta.

Bolodár Zoltán képe

Nyilván a szerzőtől van beemelve, ezért ne is nyúlj hozzá, legfeljebb kiegészítésként lehet hozzáírni. Csak egy forrást másolnék be, mert nem szeretnék itt felsorolást tenni.
A lényeg: Lenck Sámuel 1884-ben meghalt, tehát villát nem is láthatta. Winkler Gábor több helyen is foglalkozott az épülettel és mindenhol úgy hivatkozik, hogy Lenck Emil az épület tulajdonosa. Megjegyzés: Később az Emiltől betették a villát a cégbe, hogy mentsék, ami menthető,.
Szóval Lenck Emil tulajdonaként hivatkozzák mindenhol.
Egy forrás: Soproni Szemle, LXIV. évf. 1. szám, Winkler Gábor: Nagypolgári villaépítészet Sopronban a 19. század végén
A kiegészítést azért tettem, mert számos kutatónak és diáknak a Sopron anno forrásként szolgál és amúgy is nagy segítség mindenkinek a kutatásban! Tudjon róla, aki foglalkozik a témával.

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Köszönöm mindenképpen a kiegészítést, nyílván Jóska bácsi is elírhatott dolgokat, ahogy egyébként a Neves soproniakban több esetben is javítottam már írást, akkor minden esetben Sarkady Sanyi hozzájárulásával.