A magyar történettudomány jeles alakja, 1917-1950 között Sopron város főlevéltárosa, a forráskiadások nemzetközileg elismert szaktekintélye volt Dr. vitéz Házi Jenő.
Pozsonyban érettségizett, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol történelem-földrajz szakos diplomát és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az első világháborúban főhadnagyként harcolt; a Kárpátok, majd Erdély védelmében súlyosan megsebesült. Vitézségéért többször is kitüntették.
Csánky Dezső ajánlására került a soproni levéltár élére.
A trianoni döntés után bekapcsolódott a Nyugatmagyarországi Liga munkájába; Thirring Gusztáv felkérésére előadásokat sokat tartott és tanulmányokat írt a magyar igazság védelmében, s külön gondot fordított a német ajkú lakosság megnyerésére.
Kivételes tehetségével és szorgalmával páratlan életművet alkotott. Fő műve a 13 kötetes soproni oklevéltár: Sopron szabad királyi város története, Sopron 1921-1943. A könyv - a maga 3691 oklevelével - a magyar várostörténet, Magyarország középkori történetének egyik legfontosabb forrása. Méltán vívta kt a hazai és európai tudóstársadalom egyöntetű elismerését.
Sopron gazdag levéltára valóságos aranybányája lett a nagy tehetségű tudósnak. Házi 1923-ban felfedezi a Soproni Szójegyzéket, 1929-ben a Soproni Virágéneket. 1937-ben kiadja Sopron a régi magyar Irodalomban című gyűjteményét, 1939-ben megírja Sopron középkori egyháztörténetét.
Érdemei elismeréséül 1938. május 6-án a MTA levelező tagjává választja. Választmányi tagja lesz a Magyar Történelmi Társulatnak is.
A múlt tudós búvára - ha a jelen történelme szólította -, mindig készen állott a város és a haza szolgálatára. Gróf Csáky István korteseként döntő része volt abban, hogy 1939-ben a nyilaskeresztes párt Sopronban súlyos vereséget szenvedett. A 40-es években segítette az üldözött zsidókat, 1945 háborús napjaiban a levéltár padlóján aludt, védve a város pótolhatatlan értékeit. (Megőrizte a munkaszolgálatra behívott Csatkai Endre jegyzetanyagát is, amiből később Sopron város műemléki topográfiája megszületett.) - 1946-ban pedig fellépett a soproni németség igazságtalan kollektív büntetése, a kitelepítés ellen.
Emberségéért, hajlíthatatlan magyarságáért súlyos árat kellett fizetnie. 1944 októberében - 24 túsz társával együtt - a Gestapo hurcolta el, a politikai fordulat éveiben pedig az új rend fosztotta meg akadémiai tagságától. 1950-ben mondvacsinált ürüggyel nyugdíjba küldték.
A közéletből kiszorított Házi Jenő azonban töretlen hittel és energiával folytatta küldetésnek tekintett munkáját. Tudományos tevékenysége éppen ezekben a nehéz években teljesedett ki. 1961 és 1971 között teszi közzé a Magyar-zsidó Oklevéltár nyolc kötetét, s 1982-ben - halála előtt négy évvel - napvilágot lát a Soproni polgárcsaládok 1535- 1848 c. kétkötetes, hatalmas munkája. (Miközben közel ötven kisebb tanulmányt publikál a szaklapokban.)
Az emberi kor végső határáig jó egészségben, töretlen szellemi frissességben alkotott.
Több kiadásra váró mű maradt utána. Ezek közül talán legfontosabb az elveszített szülőföldről írt 550 oldalas kézirata: Pozsony vármegye középkori történeti földrajza.
1986. február 10-én hunyt el. Élete során soha meg nem alkudott. Embernek, magyarnak és tudósnak a legnagyobbak közül való volt Sírkoszorúja selyemszalagján méltán fénylett Horatius sora: „Exegi monumentum aere perennius".
Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző jogutódjának hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor
:::
Házi Jenő emlékét Sopronban 1991 óta utca őrzi a Lőverekben, ugyanitt található 1992-ben felavatott emléktáblája, Sz. Egyed Emma alkotása. Munkássága előtt tisztelegve a Soproni Levéltár születésének 100. évfordulója alkalmából emlékkötetet jelentetett meg Házi Jenő Emlékkönyv címen, mely a Hungaricana oldalán is elérhető.
Házi Jenő végső nyughelye része a Nemzeti Sírkert programnak. A programban szereplő, egykor köztünk élt neves soproni polgárok életútját egy 2017-ben Nemzeti Sírkert - Sopron címmel megjelent kötet dolgozta fel, ebből idézünk:
A Nemzeti Sírkert fogalma
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jogosult dönteni temető, hősi temető, hősi temetési hely, temetkezési emlékhely és temetési hely Nemzeti Sírkert részeként történő nyilvántartásba vételéről, illetve a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetők, temetési helyek meghatározásáról.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság értelmezése szerint a Nemzeti Sírkert olyan virtuális, vagyis nem egy konkrét temetőhöz vagy parcellához köthető, hanem Magyarországot lefedő sírkert, amelybe a nemzet jeles halottainak temetési helyei tartoznak. A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által elismert érdemekkel bír. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hír nevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.
(Részlet Vörös Ákosnak a Nemzeti Sírkert - Sopron című kötethez írt bevezetőjéből.)
Házi Jenőről a kötetben részletesebben is olvashatnak.