dr. Medgyesi Schwartz Miklós (1831-1916)

Schwartz Antal nichsdorfi (Csehország) szabó és Magdaléna fia, Miklós kereskedő (más forrás szerint gyáros) volt és 1807. február 7-én tette le a polgáresküt Sopronban, 1831-ben pedig külső tanácsosnak választották meg. Fia, szintén Miklós, Sopronban, 1831. augusztus 17-én született. Minden bizonnyal német anyanyelvű volt és római katolikus. Sopronban járt iskolába, de a gimnázium 8. osztályát Pozsonyban végezte el, s ott is érettségizett. Utána a bécsi egyetem jogi karára iratkozott be.

A vasszorgalmú, kiváló tanuló a császárváros legjobb ügyvédjénél, Zelinkánál, patvarista, sőt utódja is lehetett volna, amikor principálisát polgármesterré választották. Ő mégis inkább hazajött Sopronba. Wunsch itteni ügyvéd alkalmazta. 1860-ban megszerezte a magyar ügyvédi oklevelet, s 1861-ben saját irodát nyitott. Nagy tudása, becsületessége, éles eszű okfejtése sikeressé tették a pályán. Nyugodtan gondolhatott családalapításra. Bayer Mária bécsi hajadont vette feleségül, aki hat gyermeket szült neki. S ekkor jött a csőd: az 1873. évi gazdasági válságban elvesztette minden vagyonát.

De nem olyan fából faragták, hogy feladta volna. Büszkén visszautasította a rokonok felajánlott segítségét, és saját erőből állt ismét talpra. (Még három gyermeke született.) Most már egyenes vonalú volt a fejlődés. Hatalmas irodája révén az elkövetkező évtizedekben a vidék leggazdagabb ügyvédje lett, amit az is bizonyít, hogy ő fizette a legnagyobb kereseti adót. Még 1874-ben megalapította az ügyvédi kamara soproni szervezetét, amelynek rövidesen elnöke lett. Ezt a tisztséget 1910-ig tartotta meg, akkor lemondott, de díszelnökké választották.

Legnagyobb horderejű társadalmi tette volt az autonóm Katolikus Konvent létrehozása (a korábbi alapjain), Póda Endre városplébánossal egyetemben. Hatalmas katolikus népgyűlésen született a határozat, de csak éveken át folyó szívós küzdelemben sikerült visszaszerezni az elemi iskolák fölötti befolyást az evangélikusoktól, és egyáltalán megformálni ennek a különleges intézménynek a mindennapjait. Schwartz Miklóst választották elnökké (alelnök a mindenkori plébános). A hitélet tartozott a papokra és a különböző vallási, kulturális, illetve jótékonysági egyesületekre, a gazdasági alap biztosítása viszont a Konvent dolga volt, akár az egyházi adó behajtása, a szőlőtermés, vagy az új temető bővítése lett légyen a téma. Elképzelhető, mennyi ügy és mennyi munka egy jogász számára. Schwartz Miklóst mint elnököt többször újraválasztották. Végül — aggkorára való tekintettel — ő mondott le 1910-ben. A díszelnöki címet itt sem kerülhette el. Itteni tevékenységéért a pápa a Szent Gergely-renddel tüntette ki.

Széleskörű érdekeltsége alakult ki az idők folyamán a közgazdaság terén. A megye mindhárom cukorgyárának a jogi képviselője. Barátságban volt Patzenhofer Conráddal (Cinfalva), Rottermann Dániellel (Kőhidai gyár) és Rupprecht Jánossal (Nagycenk) egyaránt. A Soproni Takarékpénztár igazgatósági tagjaként elérte, hogy a Kaszinó Egyesületnek nem kellett kivonulnia az új épületből, azután sem, miután az a pénzintézet tulajdona lett. Hosszabb ideig elnöke volt a szabadelvű pártnak. S persze jó barátja a város országgyűlési képviselőjének, Trefort Ágostonnak. Munkájáért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta (1891), majd magyar nemességet szerzett a medgyesi előnévvel (1901). A vidéki ügyvédek közül elsőnek adományozták neki az udvari tanácsosi címet. Ahogy múlt felette az idő, vonult vissza a szerepléstől, fiaira hagyva az irodát (Miklós halála után Alfrédra, aki Beck Józseffel társult). Néhány hetes gyengélkedés után 1916. október 23-án szűnt meg benne az élet.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.