Dr. Töpler Kálmán (1861-1939)

Keresés az archívumban

Helyszín
Dr. Töpler Kálmán (1861-1939)
Eredeti méret

A család a 17. században vándorolt be Lausitzból. Polgárok és túlnyomórészt iparosok. Károly Ágost orvos 1833-ban kapott polgárjogot. Fia, Károly, ugyancsak orvos. Felesége Jentsch Katalin.

Fiuk, Töpler Kálmán Sopronban született 1861. július 5-én, s itt járt iskolába. A líceumban érettségizett 1880-ban. Bécsben és Budapesten joghallgató, s megszerezvén a jogi doktorátust, az igazságszolgáltatás területén helyezkedett el. Sopronban, majd a budapesti kir. ítélőtáblánál joggyakornok. Törvényszéki jegyzőként nősül meg. Lakhelye a Templom utca 22. sz. ház. Vaskereskedő lányát, a 21 éves Rátz Lujzát, másodfokú unokatestvérét vezette oltárhoz 1890. október 18-án. Aljárásbíró, amikor szülővárosában 1902. július 9-én polgármesterré választották meg.

A Baubank bukása (1901. október 18.) utáni zűrzavaros hónapokban fordult feléje a bizalom, s joggal. 16 évig irányította kiválóan Sopron ügyeit. A nagy veszteség ellenére, amit a város és alapítványai elszenvedtek, józan gazdálkodással hozta rendbe a költségvetést, s még némi fejlődést is el tudott érni. A legnagyobb érdeme azonban a háború alatti nehéz feladatok megoldása volt. 1918. augusztus 1-jén adta át a stafétabotot nem kevésbé kiváló utódjának, Thurner Mihálynak, mivel országgyűlési képviselővé választották.

Az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság alatt tétlenségre volt kárhoztatva, sőt — nehogy valamilyen konzervatív szervezkedésbe fogjon — egy ideig túszként őrizték. Elmúlt a 133 nap. Töpler megújította a Városi Gazdasági Pártot. Bölcs mérséklettel, tapintattal és türelemmel segített visszatéríteni a politikai szenvedélyektől hangos polgárságot a nyugodt munkálkodás légkörébe. A társadal-mi, faji és felekezeti béke helyreállt. A kormány — ezt elismerve — az újonnan alkotott kormányfőtanácsosi méltóságot adományozta neki. 1926-tól 1930-ig a magyar országgyűlés felsőházában a soproni törvényhatóságot képviselte, 1929-ben pedig a megreformált városparlament örökös tagjává választották.

Talán volt abban némi túlzás, hogy az időnként Sopronban vendégeskedő, s a város szűkebb vezetőségével estebéd mellett néhány barátságos szót váltó dán királyi család tagjai iránti tiszteletből a Képezde utcát 1912-ben, a király halála után néhány nappal VIII. Frigyes dán király utcává kereszteltette át. Nehezen tisztázta magát az alól a vád alól, hogy az Erzsébet kórház azért épült fel az Erzsébet kórház azért épült fel alkalmatlan helyre, a vasút közelébe, mert neki ott telke volt. Végül az ő érdeme is, hogy a tengeri kígyóvá dagadt ügy végére pontot tett a város közigazgatása, és 1919-ben megnyílhatott az intézmény.

Egyértelműen előremutató a szerepe a Bankbukás miatt csődbe ment Lenck család Deák téri villájának megvételében és „Kultúrpalotává”, pontosabban: múzeummá alakításában, közvetlenül az első világháború kirobbanása előtt.

A Soproni Kaszinó Egyesületben nem viselt tisztséget, nem úgy, mint apja, Töpler Károly városi főorvos, aki ott igazgató 1872—1874 között. Viszont az ő nyomdokain haladva az evangélikus konventben elfogadta az elnöki címet és viselte 1929-től 1936-ig.

A város gazdasági életében is számos vállalat vezetőségében jutott különböző beosztásokhoz. Felügyelőbizottsági tagja volt a GYSEV-nek, igazgatósági tagja a Sörgyárnak, elnöke a Hotel Pannónia Részvénytársaságnak és még egyéb vállalatoknak stb. Halász H. Imre is csak egy stb-vel szakítja meg könyvében a felsorolást.

Az Oedenburger Zeitung 1939. október 16-i számában részletes beszámolót közöl a nyugdíjas polgármester és tiszteletbeli felügyelő utolsó útjáról. Ezrek áramlottak a nagy ember sírjához, aki életében a széles közvélemény szeretetét, becsülését és kedvező értékítéletét érdemelte ki. Nemcsak a különböző méltóságok (katolikusok is), de az egyszerű emberek ugyancsak elkísérték a fémkoporsót az evangélikus temető halottasházából (illetve mellőle, hiszen nem fértek be) a sírig. Részvéttel fordultak az özvegy, a gyermekek és a rokonok felé. Az újság egy gazdapolgárt idéz, aki szerint ők egy jó barátot vesztettek el benne.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

:::
Töpler Kálmán emlékét 2000 óta őrzi utca Sopronban, a Pihenőkereszt lakóparkban.

Kép típusa
Kapcsolódó irodalom
Forrás

Halász H. Imre: Soproni és Sopron megyei fejek. Sopron, 1930;
Hanzmann Károly: Helyzetrajz és adalékok a soproni .ágostai hitvallású evangélikus egyházközség 1900—1950. évi történetéhez. I. rész A korszak krónikája. Sopron, 2000.

Szerző
1861
A bejegyzés létrehozása: 2018. április 26.
Kérjük, ne használja a képernyő nyomtatást a képek másolására! Köszönjük.