dr. Vendel Miklós (1896-1977)

Világhírű geológus professzor volt, a XX. századi hazai földtani kutatások egyik legnagyobb alakja. A hűség városának hűséges professzora; Sopron díszpolgára (1977).

1896. október 8-án született Sopronban a pedagógus Vendel család hatodik gyermekeként. Budapesten az Eötvös Kollégiumban és a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult. Az első világháború poklában az olasz fronton harcolt. 1920-ban kőzettani tárgyú értekezésével „summa cum laude” eredménnyel doktorált. A geológia iránti vonzalmát kiváló professzorának, Mauritz Bélának köszönhette; mellette volt tanársegéd, majd adjunktus. 1923. december 15-től kinevezték a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Ásványföldtani tanszékének tanszékvezető rendkívüli főiskolai tanárává. 1925-ben magántanári habilitációt szerzett kőzettanból. 1926-tól a Főiskola rendes tanára, majd annak a Műegyetemhez való csatolása után, 1934-tól egyetemi nyilvános rendes tanár. A Magyar Tudományos Akadémiának 1933-tól levelező, 1943-tól rendes tagja. 1941-tól 1960-ig a földtan teleptan professzora. Mikor az egyetem Miskolcra költözött, Vendel professzor Sopronban maradt, kitartott a szülőváros mellett. A Bányászati Kutatóintézet Sopronban létesített Petrográfiai Osztályának vezetésével bízták meg. Itt dolgozott 1972-ig, nyugdíjba vonulásáig, sót tanácsadóként egészen haláláig.

Szívéhez legközelebb mindig Sopron környékének földtani kutatása állt. Rajongásig szerette szülőföldjét. Tudományos pályafutása alatt állandóan vizsgálta ezt a földtanilag rendkívül változatos vidéket. Senki sem tett nála többet a soproni föld geológiájának megismeréséért és megismertetéséért. Már 1929-30-ban két kötetes monográfiában ismertette Sopron környékének földtani és kőzettani viszonyait. Az évek múlásával az újabb vizsgálati eredmények figyelembevételével helyesbíttette korábbi megállapításait.

Tudományos munkásságát a sokoldalúság, a komplexitás jellemezte. A geológia csaknem minden ágát művelte. A brennbergi széntelep tektonikai kérdéseinek legalaposabb kutatója volt. Ezzel a barnaszén bányászatnak felbecsülhetetlen szolgálatokat tett. A modern hidrogeológia megalapozóját is tiszteljük személyében. 1945 után írt soproni tárgyú munkái közül legjelentősebb a Sopron vízföldtana. A város vízkészletét mérte fel tudományos alapossággal, kijelölve a korszerű vízellátás irányelveit. Vendel professzor kutatásai tárták fel a fertői ásványvíztelep magyarországi folytatását is. A Fertő táj kutatásának legaktívabb szorgalmazója, majd a Hidrológiai Csoport munkájának elvi irányítója volt. A pedagógusprofesszor mérnökhallgatók generációit nevelte a geológia szeretetére. Teleptani előadásain és jegyzetein nemzedékek nőttek fel. Mint a Soproni Szemle alapító tagja és állandó munkatársa, meghatározó egyénisége volt a város tudományos életének is.

Földtani kutatásaiban elért kimagasló eredményeiért a legmagasabb kitüntetésekben részesült: 1950-ben Szabó József emlékérmet, 1951-ben Kossuth-díjat kapott. 1953-ban a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója lett; 1966-ban elnyerte a Munkaérdemrend Aranyfokozatát. Birtokosa volt a Mikoviny, a Zorkóczy és a Soltz Emlékéremnek. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem 1976-ban tiszteletbeli doktorává avatta.
Sopron 1971-ben — a város érdekében kifejtett kiemelkedő munkásságáért — Pro Urbe díjjal tüntette ki. 1977. február 22-én választották Sopron díszpolgárává. Az elismerést már nem érte meg, február 7-én váratlanul elhunyt. Születésének centenáriuma óta a Vendel ház falán emléktábla hirdeti emberi és tudósi nagyságát.

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

:::
Az említett emléktábla mellett dr. Vendel Miklós emlékét az Aranyhegyen utca is őrzi.