Egy legendás fagyizó az egykori imaház mellett

Hozzászólok
Fagyizó az egykori imaház mellett

Kovács Péter diáján a régmúlt és a szép emlékű közelmúlt találkozását láthatjuk. A felvétel a Szent György utca 14-es és az Új utca 11-es számú házakat összekötő, átjáróként is használt udvaron készült valószínűleg az 1980-as években. A háttérben látható épületről Péter így írt: "Csatkai Endre Sopron Műemlékei 1956. c. könyvében még kibontatlan gótikus ablakokról ír az épülettel kapcsolatban. 1960-ban restaurálták a 14. századi középkori Zsinagógát. Az Imaház 1370 körül épült. 1526-tól a zsidók kiüldözése után az épületet többször átalakították, lakóház lett belőle. A feltárás után múzeumot létesítettek az épületben." A gótikus ablakok alatt az egykori legendás soproni fagyizó, a Carpigiani teraszának egy részlete látható. Az 1980-as években a Szent György utcáig kígyózott a sor a városban akkor még egyedülállónak számító széles választék és a csak itt kapható jeges üdítő ital, a Hókristály miatt.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1980-as évek
Kapcsolódó kiadvány: 
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1982
5385-2703
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A fotó készítőjének életrajza: Kovács Péter
A bejegyzés létrehozása: 2014. augusztus 20.

Hozzászólások

Friedrich Rezső képe

Ha már "imaházként" emlegetjük a helyet, akkor ide kívánkozik, hogy a Szt. György utcai házrészben, az emeleten, volt az evangélikus színház/tanács/terem, ahol voltak gyermek és ifjúsági istentiszteletek, bibliaórák, klubszerű összejövetelek, az "átkosban"...alatta a "Konvent" borozó. Többen is voltunk, akik fiatalon itt találtunk társat, feleséget magunknak.

Horváth Péter Pál képe

Mi, öregapámmal, az evangélikus istentisztelet után inkább a katolikus konventbe jártunk. (Lehet, hogy ott jobb volt a bor? Igaz én kat. vok.)

Tarcsai Mária képe

Az Evangélikus konventben (később Rondella vendéglő) láttam és hallottam Mikó István felejthetetlen magánprodukcióját: Svejk, a derék katona.... Még a csilláron is lógtak s nézők.... az 1990-es években sokszor ebédeltem ott. Imádtam a régies, rusztikus hangulatát és a kaja is jó volt. A karácsonyi hangulat pedig fejethetetlen. Egyszer csak hipp-hopp bezárt.... azóta is kihasználatlanul áll ez a hangulatos, remek vendéglátóhely.