Volt egy "aranyifjú", aki a soproni Városi mozi igazgatójának öccseként kedvelt figurája volt a soproni társasági életnek. Mozis tevékenysége, népszerűsége ismert volt, mégis felfigyelt egy büszke tartású, csinos, wiedeni özvegyasszonyra és neki nem a független, jómódú jegyese ejtette rabul szívét, hanem a "poncichter" származású kétgyermekes özvegy. (volt is ebből pletyka anno...)
A románc elmélyült, de a háború sokmindent "felülírt"... A férfi 1944-ben a keleti frontra került, mint "önkéntes" alhadnagy, majd sebesülése után amerikai fogságba. (Landshut)
Innen tért haza kedveséhez, aki el sem merte hinni, az akkori közgondolkodás okán, hogy feleségül kérhetik. A háborúnak vége lett, 1947-ben megkezdődtek a kitelepítések és a magát német nemzetiségűnek valló özvegyet, két gyermekével (11 és 7 évesek) órák alatt kitelepítették Németországba. Hiába volt a férfi harca a hatóságokkal, egy születőben lévő felmentési határozat, mire elkészülhetett volna, a vonat kihúzott az állomásról...
Az asszony egy lerombolt országba került, ahol éhínség fenyegetett és a kedvese távol volt tőle, itthon... Alig 2 hétig bírták a borzasztó körülményeket, majd az asszony elhatározta, hogy hazaszöknek. A döntést tettek követték: éjszaka Salzburgnál keltek át a folyón titokban, majd a Bécsben élő nővérnél szálltak meg. Eztán néhány hónap reményteli várakozásban telt.
Ezalatt itthon a férjjelölt belügyminiszteri engedélyt szerzett a házassághoz, majd örömmel sürgönyzött jövendőbelijének a sikerről. A házasság ezután szerencsésen megköttetett Wiesenben (Rétfalu), majd az ifjú pár hazatérhetett, hogy megkezdjék közös életüket.
Az ebből a házasságból született fiú pedig, éppen abban a faluban élvezhette, sokkal később, több rockkoncert élményét...
A férfi édesapám, a hölgy édesanyám.
Hozzászólások
Köszönöm, Peti!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Megható történet, kiváló interpretálás ...