Nagybátyám, Stöckert Győző emlékére.
Az 1857-ben épült várkerületi Lenck-féle házban működött és Lenck Samu által vezetett fűszer- és gyarmatáru kereskedést a tulajdonos cégének 1901-es felszámolása után akkori vezetője, Varga Ferenc vásárolta meg, majd később a boltot a fia üzemeltette, aki már sportcikkeket is árult. 1933-ban vette át az üzlet vezetését Stöckert Gyula, aki az 1950-es államosításig komoly sikereket elérve vezette a boltot.
A Központi Értesítő 1934. október 25-i száma a következőket közölte a tulajdonosváltással kapcsolatosan:
Lenek Samu utóda Varga Ferenc cégtulajdonos Stöckert Gyula Németül: Samuel Lenck's
Nachfolger Franz Varga Firmeninhaber Julius Stöckert Sopron.
Soproni kir. tvszk 1934. IX. 27. Ct V. 16/11. 1422/6. — Dr. Varga Ferenc cégbirtokos a céget Stöckert Gyula nagybani és kicsinybeni fűszer- és gyarmatáru, háztartási cikk, gazdasági cikk, mag- és mezőgazdasági termény, festék, építkezési anyag, vegyiáru, papír, bor, szeszesital, denaturált szesz, olaj, ásványolajtermék, kerékpár, motorkerékpár és ezek alkatrészei; pneumatik, műszaki, sport- és fényképészeti cikk kereskedő és kereskedelmi ügynök, soproni lakosra ruházta át, aki a céget akként jegyzi, hogy az előírt vagy előnyomott cégszöveg alá saját teljes nevét írja. — Az eddigi „Lenek Samu utóda Varga Ferenc" „Samuel Lenck's Nachfolger Franz Varga" cégszöveg helyébe „Lenok Samu utóda Varga Ferenc cégtulajdonos Stöckert Gyula" „Sámuel Lenck's Nachfolger Franz Varga Firmeninhaber Julius Stöckert magyar és német cégszövegek dr. Varga Ferenc eddigi cégbirtokos ebbeli minőségének és cégjegyzési jogosultságának és Stöckert Gyula eddigi cégvezető cégbirtokossá válása folytán cégvezetői minőségének és ilyen minőségében gyakorolt cégjegyzési jogosultságának megszűnése bejegyeztetnek. (Lásd 1933. évf. 39.)
(III. kötet, 138. lap.) (1934—43.)
Stöckert Gyula lánya, Elvira néni több alkalommal is megemlékezett édesapjáról, ezek közül két visszaemlékezést közlünk. Elsőként Farkasné Bárczy Évának volt alkalma találkozni vele és beszélgetni vele a családjáról. Élete utolsó éveiben Elvira néni nekifogott egy családtörtéet megírásának is, ami sajnos befejezetlen maradt. Ezt az írást nagybátyámra, Stöckert Győzőre bízta. A kézírásos visszaemlékezés első oldalát is bemutatjuk, a gépelésben nyújtott segítéséért köszönet illeti unokaöcsémet, Stöckert Dávidot.
Farkasné Bárzcy Éva : Mese a legkisebb fiúról
Elvira néni tündér volt. Hajlott hátú, törékeny, éteri tisztaságú, hófehér kicsi tündér. Kék szeme mindig nevetett, apróka keze szeretettel simogatott. Gyakran látogattam, jó volt vele. Mikor már úgy legyengült, hogy nem mozdulhatott szobája fogságából, ha csak tehettem vittem neki a Világot; tavasszal a friss szellő illatát az első hóvirággal. Nyáron az érett gyümölcsök ízével a perzselő napot. Karácsony előtt a hó tisztaságát és a megváltó érkezésének örömét egy fenyőággal. Gyakran ültem az ágya szélén, fogtuk egymás kezét, imádkoztunk, beszélgettünk vagy egyszerűen csak hallgattunk. Biztató, vigasztaló szavaimat elhárította: „Bátorságot és erőt kívánj nekem a végső utazásra. Hogy szép legyen!” Mosollyal az ajkán aludt el, csendesen.
Ő mesélte nekem apjáról ezt a szép történetet, és adta át féltve őrzött kincsét, a számadáskönyvet.
Íme:” Édesapám sokgyerekes szegény családból származott. Nehezen éltek sok mindenről le kellett mondaniuk, de bölcs kis édesanyja, az én nagyanyám szeretettel figyelt a gyerekeire és hamar észrevette, hogy fiacskája esze, mint a beretva. Gyorsan tanult, nagyon jól számolt. Ennek a gyereknek feltétlen tanulnia kell!- gondolta. Nem kis áldozat árán kereskedelmi iskolába adták. Szerettet tanulni és nagyon lelkes is volt. Tanulmányai végeztével a Lenck Samu féle vegyeskereskedésbe került inasnak, de ezt akkor már Varga Ferenc vezette. Nagy hírű, jól működő bolt volt. Abban a részlegben, ahová került gyarmatáruval foglalkoztak. Hát apám itt kivirágzott, úgy érezte végre a helyére tette a jó Isten, azzal foglalkozhatott, amit szeretett. Ő szerette a boltot, az árut, de nem utolsó sorban szerette és tisztelte a vevőket, így mondta a Vevőket, nagybetűvel. Folyton járt az agya, mindig kitalált valami újítást az árubeszerzésben a polcok és a kirakat rendjében, hogy felhívó, gusztusos és tetszetős legyen. A vevőket majdnem mind név szerint ismerte, tudta kinek mi az ízlése, mit szeret. Gyakran volt, hogy kiszaladt az utcára egy-egy kedves vásárló után, hogy felhívja a figyelmét az újonnan érkezett csemegére. Minden reggel átnézte a kirakatot, ha kellett, megpucolta az üveget, kitárta az ajtót és felsöpörte a bolt előtt a járdát. Tavasztól őszig gyakran tett ki cserépben növényeket a bejárat elé.
Hogy minden szépen rendben legyen.
Később más csinálta már a kuli munkát, mert Varga egyszer magához hívatta és azt mondta neki:-Ide figyelj fiam, látom, hogy téged az Isten is kereskedőnek teremtett, te a szíveddel vagy boltos. Én már elfáradtam, átadom néked az üzlet vezetését, vidd tovább, megérdemled.
Hát így történt, hogy apám főnök lett és ez szárnyakat adott neki. Egészen 1955-ig, az államosításig vezette a boltot, komoly sikereket ért el. Szerették és becsülték a soproniak.”
Elvira néni elfáradt, lassan kihúzta az éjjeli szekrénye fiókját és elővette a számadáskönyvet. „Apámé volt. Neked adom, mert tudom, megbecsülöd.”
Üldögéltünk még egy kicsit csendesen, azután Elvira néni elszenderedett.
Szép történet. Modern mese, ahol még a jó, igaz, okos és bátor legkisebb fiú elnyeri a fele királyságot.
Stöckert Elvira néni visszaemlékezései
Stöckertek – Elvira néni nyomán
1989. március 26.
A „Lenck cégre” vonatkozó rövid feljegyzésben „Gyula tanonc”, vagyis Apink nagyon keveset írt magáról. Szeretném kiegészíteni, talán sikerül.
Malomháza egy kis falu, Soprontól 15-20 km-re. Zichy gróféknak van ott jelenleg is birtokuk. Apink nagypapája a grófi család révén Malomházára. Az egyik gróf bajor felesége hozta magával kántorként és tanítóként Johann Stöckert-et, Api nagypapáját. Itt vette feleségül Miletich Erzsébetet, amely házasságból 1844. aug. 9-én Károly született, Api édesapja. Ő is tanító és kántor lett Malomházán. 1869 jan. 27-én Zvonarits Terézt (szül 1847. IX 23.) vette feleségül, légrádi lakost. E házasságból – amint Api is ezt írta – 12 gyermek született. Kettő csecsemő korában halt meg, Anna és József 18 évesen tüdőbajban, Terézia Sebestyénné lett, Mária Vargáné, Leni Hannerné. Károlyból tanító lett, Lajosból szobrász, Rezsőből kertész, János 1914-ben a harctéren halt meg, Gyula pedig fűszer- és gyarmatáru tanoncnak szerződött a Lenck céghez, melynek tulajdonosa a szerződéskötés idején Varga Ferenc volt.
A 6 elemit Malomházán végezte el Gyula, édesapja volt az osztálytanító, amit az 1904. augusztus 25-én kiállított „iskolai bizonyítvány” igazol. 1905-6-os tanulmányait a soproni magy. kir. áll. polgári fiúiskolában folytatta. Édesapja ugyanis időközben meghalt ( ), özvegy édesanyjával Sopronba költöztek. A négy polgárit 1908-ban végezte el, elég gyenge eredménnyel, magyar nyelvből „elégtelent” kapott. A tanonciskolában azonban már „jeles” eredményt ért el. 1912. aug. 7-i bizonyítvány szerint, - amelyet a Sopron sz.kir. város rendőrkapitánya, mint elsőfokú iparhatóság állított ki - a fűszer-, festék és magkereskedésben tanúsított előrehaladást jeles-nek minősítették.
Nagyon sokat segített Apinak kiváló főnöke, Varga Ferenc, aki szakmailag, erkölcsileg fedhetetlen, köztiszteletben álló kereskedő volt Sopronban. Többször mesélte Api, hogy soha hangos szót nem használt alkalmazottaival szemben, munkájukat azonban nagyon is figyelte. A szokás az volt, hogy újév napján cilinderben jelent meg a főnök úr, az alkalmazottak sorban álltak, és a főnök minden alkalmazottjának személyesen kívánt boldog újévet, persze pénzesboríték kíséretében. Mindenkihez volt egy-két megjegyzése az év folyamán tapasztalt magatartásáról, előrehaladásáról, v. esetleg hanyatlásáról. Különösen 1945. után sokszor felemlítette Apink, hogy nekik az üzletben a vevő előtt úgy kellett állni, hogy a kezük, tenyerük a pulton volt, szembe kellett nézniök a vevővel!
1910 júliusában 20 koronát kapott Api, de augusztusban már 30 Koronára emelte Varga Ferenc Api havi fizetését (étkezési hozzájárulást kaptak abban az időben a tanoncok), a többi tanonc illetménye változatlanul 20 K. maradt. Sőt 1911 decemberében, a „Salaise und Sőhne von Personal” feliratú könyvben már 40 K. Api besorolása. 1912 augusztusában segédi beosztást kapott Api, havi 100 K bérrel. 1915. augusztus havában első segéd lett Apiból 200 K fizetéssel. 23 éves volt ekkor Api. Anyit akkor már ismerhette, mert egy koszorúcskai képük van 1914-ből, amin Api és Paula (Anyi nővére), valamint Anyi és Karlovits Feri (Api akkori barátja) vannak lefényképezve.
Apinkat a munkaadója nem protektor miatt becsülte, hanem a végzett munkája után. Ezt mutatja az előbb említett illetmény-nyilvántartás. 1921 novemberében 2500 K volt a fizetés, 2000 K kapott drágulási pótlék címén és 2000 K házassági ajándék címén.
E fizetéseket csak (azért) írtam le, hogy igazoljam: A becsületes, szorgalmas munkának a magángazdálkodás időszakában meg volt az értéke. Apink mögött sem protektor, még kevésbé sem állt valamiféle párt.
Az írás itt megszakadt. Talán egyszer lesz, aki továbbmeséli a történetet.
A korabeli újságcikket az Arcanum Digitális Tudománytár honlapján keresztül értük el.
Központi Értesítő, 1934. október 25.- p. 689.
Hozzászólások
Egészen pontosan az épület tulajdonosa jelen esetben ('30-as évek) a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank.
A vállalkozás és a bolt üzemeltetése az egy másik történet.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Már miért lenne másik történet, mikor Varga Ferenc neve ott áll a bolt felett?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A homlokzaton meg az áll amit én írtam.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Igen, ott a bank, de az üzlet felett ott áll az általam említett név is, mert a kép készítésének idejében Varga Ferenc üzemeltette az üzletet.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Kedves Mónika. Nincs az általunk leírtakban ellentmondás, csak arra bátorkodtam rávilágítani, hogy a történet ennél egy kicsit bonyolultabb.
Annak idején a Lenck család háromfelé vált, sőt még a nevük sem maradt azonos. Közülük Lenck Samu cége foglalkozott bor-, fűszer- és gyarmatárú nagykereskedéssel. Milliomos vállalkozóként építette a Várkerületi Lenck házat (ahol a nagykereskedés működött) és a Deák téri villát. 1902-ben (az utódok nem megfelelő tőzsdei tevékenysége következtében) a cég csődbe ment. Az ingatlanok új tulajdonoshoz kerültek. A Deák téri városi tulajdonba került (Múzeum), ill. a Várkerületi ingatlan a Pesti Magyar Kereskedelmi Banké lett. A vállalkozás utóda Varga Ferenc lett, aki csak a gyarmatárú kereskedést tartotta meg az eredetei portfólióból. (Ezért írtam, az már egy másik történet.)
A Várkerületen az ingtalan a 117-119. számot viselte. Szemből nézve a jobb oldali volt a 117. a bal oldali a 119. Az egész ingatlan a Bank tulajdonaként volt feltüntetve. A 119 sz. ház utcafrontján a Bank üzlethelyiségei, az ingatlan egyéb részeiben 7 bolt működött (Még autókereskedés is!). A 117. sz. házrészben (polémiánk kiindulópontja) Lenck Samu utóda - Varga Ferenc 8 féle tevékenységet folytatott. Ezek: benzinkút, fényképészeti cikkek, gépek gépalkatrészek és kellékek, gyarmatárú, kerékpár, motorkerékpár, sportcikkek és vegyes kereskedelem. (Az, hogy egy bolt felett mi áll egy cégtáblán, még nem biztos, hogy utal a tulajdoni viszonyokra.)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Mivel akkoriban nem rendelkeztem elég információval a Lenck- családdal kapcsolatban, ezért kiegészítettem a fentieket, az egyszerűség miatt egységes keretben újra leírtam:
Annak idején a Lenck család háromfelé vált, sőt még a nevük sem maradt azonos. Közülük Lenck Samu cége foglalkozott bor-, fűszer- és gyarmatárú nagykereskedéssel. Utódai Lenck Emil és Lenck Gyula, közösen vezették a céget és építették a Várkerületi Lenck házat (ahol a nagykereskedés működött). Lenck Emil építtette a Deák téri villát. Könnyelmű tőzsdei manővereinek köszönhetően, a villától meg kellett válnia, az később városi tulajdonba került (Múzeum). A céget Lenck Gyula egyedül vezette tovább, folytatva a kétes hírű börzejátékot és üzletelt az ekkoriban megbukott soproni bankkal. 1901-ben bekövetkezett halála megpecsételte a cég sorsát, bár örökösei folyytatni kívánták a tevékenységet, végül a cég 1902-ben felszámolás alá került. A Várkerületi ingatlan a Pesti Magyar Kereskedelmi Banké lett. A vállalkozás utóda Varga Ferenc lett, aki csak a gyarmatárú kereskedést tartotta meg az eredetei portfólióból. (Ezért írtam, az már egy másik történet.)
A Várkerületen az ingtalan a 117-119. számot viselte. Szemből nézve a jobb oldali volt a 117. a bal oldali a 119. Az egész ingatlan a Bank tulajdonaként volt feltüntetve. A 119 sz. ház utcafrontján a Bank üzlethelyiségei, az ingatlan egyéb részeiben 7 bolt működött (Még autókereskedés is!). A 117. sz. házrészben (polémiánk kiindulópontja) Lenck Samu utóda - Varga Ferenc 8 féle tevékenységet folytatott. Ezek: benzinkút, fényképészeti cikkek, gépek gépalkatrészek és kellékek, gyarmatárú, kerékpár, motorkerékpár, sportcikkek és vegyes kereskedelem. (Az, hogy egy bolt felett mi áll egy cégtáblán, még nem biztos, hogy utal a tulajdoni viszonyokra.)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Szívesen olvasnám a forrást, köszönöm.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Pesti napló 1895-1905 (hosszú és bonyolult történet, tragédiákkal fűszerezve - gyilkosság, öngyilkosságok) ...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ha pontosabban megírnád a forrást, szívesen elolvasnám. Köszönöm.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Egy része: Pesti Hírlap, 1902. február (24. évfolyam, 31-58. szám)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Megnézem, köszönöm. S a többi?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A két újság 10 évet felölelő számai, sajnos nem jegyzeteltem, csak elolvastam ...
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Valamikortól 1970-ig (az új OTP felépítéséig) a baloldali üzlet helyén volt az Országos Takarékpénztár helyisége, itt dolgoztam. Később átköltöztünk a 98. házba, a Nagyrondella melletti újonnan épített helyiségbe. A Lenk átjáróban a velünk szomszédos üzlet sokáig műszaki bolt volt, ahol villamossági cikkeket, rádiókat lemezjátszókat, motorkerékpárokat, bicikliket árultak.... Mind a mi munkahelyünk, mind a műszaki bolt hideg, nyirkos, egészségtelen helyiség volt, az OTP-ben különösen az irattár, állandóan dohos volt. Nem szerettünk odamenni. Örültünk az új OTP fióknak, mikor megnyílott, bár az sem volt tökéletes, de sokkalta jobb volt....
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Itt lehetett gépkocsi nyereménybetétkönyvet váltani, békekölcsön papírt beváltani- ha szerepelt a sorszám a jegyzékben, sőt itt lehetett valutához is jutni, már ha valakinek volt jogosultsága (engedély kiutalás, útlevél stb.) hozzá. (Na persze az államosítás után.)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
No és építési kölcsönt felvenni, nagyon is baráti: 2%-os kamatra. Az 1960-as években nagy divat volt a típusterves családi házak építése. Ebben z esetben a tervet ingyen megkapták az építkezők és kedvezőbb volt a hitelezés is. Még ma is rengeteg típusterves, sátortetős házat látni faluhelyen és a zöldövezetben. Nagyon bevált módszer volt. Tízezrek jutottak így emberi körülmények közé....
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Másik Lenck téma: gyermekkoromat (ebbe a második világháborű vihara is beletartozik) az Újteleki utca l4.-es házban éltem. Az utcafront első emeletén lakott Lenck néni (nem emlékszem, mi volt a másik neve ). A légi riadóknál majdnem mindenki lejött a biztonságos pincébe, ami végül is az életünket mentette meg, kivéve Lencknét és Török bácsit. Török bácsi az első emeleti lakásuk előtti gangon üldögélve és pipázgatva vészelte át a háborút, még légnyomást sem kapott, mikor három találatot kapott a házunk. Lenckné valószínűleg nem ereszkedett le a mi szintünkre, így a lakásában maradt a légitámadások idején is. A belváros bombázása és az egyedüllét annyira megviselhette idegileg, hogy öngyilkos lett, fejbe lőtte magát. Jó pár nap múlva találták meg a foteljában ülve. Nagyon sajnáltuk. Szegény jobban járt volna, ha enged a büszkeségéből, a ház lakói közé ül és együtt imádkozik a lakókkal. Nem tudom, ő milyen kapcsolatban állhatott a szóban forgó Lenck családdal. Úgy rémlik, férje magas rangú katonatiszt volt, aki akkor már nem élt....
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Sajnos én sem tudom, azt hiszem, nagyon kiterjedt a család. De a történetet nagyon köszönöm!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Stöckert Elvirát igen jól ismertem már régebbről, a Kisker Vállalat, később az abból kiváló Élelmiszer Kisker. Vállalat kontírozó könyvelője lett. Nagy-tudású, de szerény, mosolygós halk szavú hölgy volt, pontosan olyan, amilyennek Bárczy Éva leírja a kedves történetben. Sógornőjével kolleganők voltunk, megpróbálok fotót szerezni róla.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A Stöckert történet folytatása, nemcsak a boltot vezette, hanem tulajdonosa is volt.
Soproni kir. tvszk 1934. IX. 27. Ct V. 16/11. 1422/6. — Dr. Varga Ferenc cégbirtokos a céget Stöckert Gyula nagybani és kicsinybeni fűszer- és gyarmatáru, ... ....műszaki, sport- és fényképészeti cikk kereskedő és kereskedelmi ügynök, soproni lakosra ruházta át, aki a céget akként jegyzi, hogy az előírt vagy előnyomott cégszöveg alá saját teljes nevét írja. — Az eddigi „Lenek Samu utóda Varga Ferenc" „Samuel Lenck's Nachfolger Franz Varga" cégszöveg helyébe „Lenck Samu utóda Varga Ferenc cégtulajdonos Stöckert Gyula" „Sámuel Lenck's Nachfolger Franz Varga Firmeninhaber Julius Stöckert magyar és német cégszövegek dr. Varga Ferenc eddigi cégbirtokos ebbeli minőségének és cégjegyzési jogosultságának és Stöckert Gyula eddigi cégvezető cégbirtokossá válása folytán cégvezetői minőségének és ilyen minőségében gyakorolt cégjegyzési jogosultságának megszűnése bejegyeztetnek. (Lásd 1933. évf. 39.) (III. kötet, 138. lap.) (1934—43.)
A kép ezek után készült, mert az ajtó feletti fehér táblán már Stöckert Gyula szerepel, a vevőkör megtartása miatt hagyták az eredeti feliratokat az épület homlokzatán.
Lenck Samu egyébként a kávéjáról is híres volt , amit a régi Magyarország egész területén forgalmazott az 1800-as évek második felében (amikor még nem volt Meinl Gyula).
Így végül is a bejegyzés átcsúszott a Lenck család bemutatásáról, az utolsó cégtulajdonosra ...
Forrás: Kozponti_Ertesito_1934
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A bejegyzés a mai napon, 2019. május 2-án új címet kapott és a tartalma is némi átszerkesztésen esett át, tekintettel arra, hogy eddig csak frissítésként jelöltem benne Elvira néni visszaemlékezéseit, noha a poszt igazi tartalmát ez a két írás adja. A cím megváltoztatásával és a fókuszpont áthelyezésével mind az ő, mind az édesapja emléket előtt is tiszteleg a Sopron anno. Az írást továbbra is nagybátyám emlékének ajánlom, aki sokáig látogatta és támogatta Elvira nénit élete alkonyán.
A fenti hozzászólások többségében az eredeti, a Lenck családhoz kötődő íráshoz születtek, ezek értékből természetesen az átszerkesztés mitsem von le.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Lényegesen szebb volt a Lenck ház eredeti formájában mint,a háború után újjáépített mai állapotában!