Egy vértanú emlékezete - Szemelliker Antal

1919. április 10-én hajnalban az Igazságügyi palota Lackner Kristóf utca épületében végezték ki Szemelliker Antal (1882-1919) fülesi (Nikitsch) plébánost.

Szemelliker Antal 1882. május 25-én született Vulkapordányban (Wulkaprodersdorf), egy tízgyermekes, horvát anyanyelvű család kilencedik gyermekeként. Tanulmányait a soproni Szent Asztrik Bencés Gimnáziumban, majd a győri bencés gimnáziumban, végül a nagyszemináriumban végezte. Széchenyi Miklós püspök 1905. június 30-án szentelte pappá. Fülesen 1910. december 5-én kezdte meg plébánosi szolgálatát, melyet egészen halálig folytatott. Az 1919. április 6-án kezdődött és végül a tragédiához vezető események krónikájáról így emlékezik meg Meszlényi Antal Keresztény magyarságunk küldetésében című könyvében:

"A vörösök Füles környékét tartották a legmegbízhatatlanabb helyek egyikének. A községbe már április 6-án megérkezett az úgynevezett gépfegyveres vörös őrség, mely azonnali hatállyal kihirdette a statáriumot, mivel a nép nyugtalankodni kezdett a vörösök garázdálkodása miatt. Entzbruder katonai biztos a plébánost a csendőrlaktanyába idézte s kijelentette előtte, hogy fejbe löveti a legkisebb megmozdulás esetén. Szemelliker önérzetesen tiltakozott a fenyegetés ellen, de szerencsétlenségére megtörtént az a sajnálatos eset, hogy az egyik malomházi legény elsütötte revolverét az apácazárda előtt. A lövést gépfegyversortűzzel viszonozták, mely az utca népéből több halálos áldozatot szedett. Ez lett a kezdete a plébános kálváriájának. Másnap ismét beidézték kihallgatásra, de komolyabb vádat nem tudtak ellene emelni. 9-én újra meg kellett jelennie a Zichyek kastélyában, s ekkor már gúnyos kárörömmel olvasták rá, hogy a [malomháziak] részére ő küldött fegyveres segítséget. A vád annyira komolytalanul hangzott, hogy a plébános csak mosolyogni tudott rajta. De ekkor szembesítették vele Szedenik Viktor nevű gimnazistát, aki előzőleg néhány lefogott társával terhelően vallott rá. Lehet, hogy ezt azért tette, mert így gondolta megmenthetőnek édesanyját, aki szintén karmaikba került, mint ellenforradalmi gyanúsított. A lelkipásztor szelíden, de komolyan a szemébe nézett és kérdezte: Viktor, én küldtelek Malomházára? – Igen, a plébános úr! – volt a meglepő válasz, jóllehet az anyja küldte. A plébános az alaptalan kijelentés hallatára alig bírt szóhoz jutni, de nem is engedték. Így nem tehetett mást, mint erélyesen tiltakozott e valótlanság ellen. De ez nem használt, mert inkább hittek a megfélemlített és rábeszélt fiúnak, mint a komoly gondolkodású és igazmondású papnak. Elhatározták, hogy elrettentő példa gyanánt ki fogják végeztetni s erre jó alapul szolgált az elhangzott vád..(...) Szemelliker jól tudta, hogy áldozatnak szemelték ki s nagylelkűségében ezt üzente a fiú édesanyjának: Mondjátok meg Szedeniknének, hogy megbocsátok neki! Ami rövid ideje még volt, azt már csak saját lelkének szentelte. Kezébe vette Breviáriumát, rózsafüzérét s követte hóhérait Sopronba. Itt rövid úton kihirdették előtte a halálos ítéletet, s készülhetett a nagy útra. Példásan meggyónt s miután kifejezte azt az óhaját, hogy Fülesen temessék el, „Dicsértessék Jézus Krisztus, Jézusom, irgalom!” – fohásszal fogadta ellenségeinek golyótüzét, mely április 10-én virradó felé kioltotta nemes életét."

Szemelliker Antalt végrendeletében meghatározott kérésének megfelelően Fülesen temették el. Sírján a következő felirat olvasható:

"Itt várja a dicső feltámadást Szemelliker Antal fülesi plébános, híveinek az önfeláldozásig hű lelkipásztora, aki 1882. május 25-én Vulkapordányban született, és a kommunista forradalmároktól Fülesen golyó által halálra ítélve 1919. április 10-én Sopronban, a törvényszéki palota udvarán híveiért és hitéért ős-keresztény hősiességgel vértanúhalált szenvedett. Földi maradványait kegyurasága és hálás hívei ideiglenes soproni sírjukból kiemelték és 1919. szeptember 11-én az egész környék részvétele mellett méltó módon győri püspök által végzett szertartás után a fülesi sírkertben örök nyugalomra helyezték."

Szemelliker Antal portréját - a szerző hozzájárulásával - Biczó Zalán a plébánosról írt könyvének borítójáról kölcsönöztük.

A képeslapon az Igazságügyi palota nem sokkal építése után, az 1800-as évek legvégén látható. Az épületben ma kollégium működik.