A soproni vasútállomás kerítésénél sok soproni és nem soproni várt és integetett az átutazó, vagy elutazó külföldi rokonoknak, hisz akkoriban (és még utána sokáig) nem léphettünk a nemzetközi vonatok peronjára. Maradt tehát a kerítésen kívüli integetés.
Hozzászólások
Itt, a kerítésen belül, állt a vám- és útlevélvizsgáló ház, majd az első vágány, ahova a "kifelé" menő vonatokat tolták. Teljesen elszigetelt terület volt, szigorúan őrizve. Nagy dolog volt az '50-es, '60-as években innen elutazni "nyugatra"...hasonlított a mostani reptéri szokásokhoz, mert a vonatindulás előtt min. 30-50 perccel előbb kinn kellett lenni az ellenőrzések miatt. Mi a rokonoknak a Batsányi u.-i sorompóknál szoktunk integetni, de ha látogatóba érkeztek, akkor itt búcsúztattuk őket.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Mi majdnem mindig itt voltunk, mert itt megállt egy picit a vonat. Az unokaöcsém az 1960-as évek végéig nem tudott hazajönni, mert nem volt még osztrák állampolgár. Addig ment a vonatozás. Édesanyám nővérének is sokat integettünk és a testvérek itt sírtak, a nagynéném meg a vonatban...
Ez a kép azt a pillanatot mutatja, amikor a Kanadában élő unokanővérem és családja 1956 utáni első magyarországi látogatásuk után visszaindulnak Bécsbe.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Azt hiszem, érdemes lenne az általatok leírtakat a bejegyzés részévé tennem idővel. Köszönöm.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Édesapám 1957-1972 között a GYSEV osztrák-magyar vonalán szolgált. Néha elmondta azt, hogy a vasúti alkalmazottak milyen vegzáláson estek keresztül az osztrák vonalról történt hazatéréskor. A táskák, a ruházat ellenőrzésén túl, nem egyszer le kellett vetkőzniük. Nem is említve azt, amikor éjszaka csempészeten kapott kolléga (órák behozatala a mozdony széntárolójában) okán csengettek és Őt és munkatársait vitték kihallgatásra. Tinédzserként átélve kitörölhetetlen emlékek maradtak.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Köszönöm, hogy feltetted ezt a családunk számára sokat jelentő fényképet.