Életkép a soproni vasútállomásról

Hozzászólok
Életkép 1964-ből

A soproni vasútállomás kerítésénél sok soproni és nem soproni várt és integetett az átutazó, vagy elutazó külföldi rokonoknak, hisz akkoriban (és még utána sokáig) nem léphettünk a nemzetközi vonatok peronjára. Maradt tehát a kerítésen kívüli integetés.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép/Mozgókép beküldője: 
Kép keletkezési ideje: 
1964
Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1964
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Tarcsai Mária
A fotó készítőjének életrajza: Tarcsai Mária
A bejegyzés létrehozása: 2013. március 17.

Hozzászólások

Tarcsai Mária képe

Köszönöm, hogy feltetted ezt a családunk számára sokat jelentő fényképet.

Friedrich Rezső képe

Itt, a kerítésen belül, állt a vám- és útlevélvizsgáló ház, majd az első vágány, ahova a "kifelé" menő vonatokat tolták. Teljesen elszigetelt terület volt, szigorúan őrizve. Nagy dolog volt az '50-es, '60-as években innen elutazni "nyugatra"...hasonlított a mostani reptéri szokásokhoz, mert a vonatindulás előtt min. 30-50 perccel előbb kinn kellett lenni az ellenőrzések miatt. Mi a rokonoknak a Batsányi u.-i sorompóknál szoktunk integetni, de ha látogatóba érkeztek, akkor itt búcsúztattuk őket.

Tarcsai Mária képe

Mi majdnem mindig itt voltunk, mert itt megállt egy picit a vonat. Az unokaöcsém az 1960-as évek végéig nem tudott hazajönni, mert nem volt még osztrák állampolgár. Addig ment a vonatozás. Édesanyám nővérének is sokat integettünk és a testvérek itt sírtak, a nagynéném meg a vonatban...

Ez a kép azt a pillanatot mutatja, amikor a Kanadában élő unokanővérem és családja 1956 utáni első magyarországi látogatásuk után visszaindulnak Bécsbe.

Kótai Mónika - szerkesztő képe

Azt hiszem, érdemes lenne az általatok leírtakat a bejegyzés részévé tennem idővel. Köszönöm.

Both István képe

Édesapám 1957-1972 között a GYSEV osztrák-magyar vonalán szolgált. Néha elmondta azt, hogy a vasúti alkalmazottak milyen vegzáláson estek keresztül az osztrák vonalról történt hazatéréskor. A táskák, a ruházat ellenőrzésén túl, nem egyszer le kellett vetkőzniük. Nem is említve azt, amikor éjszaka csempészeten kapott kolléga (órák behozatala a mozdony széntárolójában) okán csengettek és Őt és munkatársait vitték kihallgatásra. Tinédzserként átélve kitörölhetetlen emlékek maradtak.