Felsőszopori Tóth József (1786-1842)

Hozzászólok
Felsőszopori Tóth József (1786-1842)

A többkötetes nemesi családtörténeti összeállítások nem tartalmazzák a Fel(ső)szopor községben (Sopron megye, csepregi járás) már a 15. századtól birtokos családot. Ez a falu adta Szombathelynek az első püspököt, Szily Jánost. A felsőszopori Tóthok négy tagja nyugszik a soproni régi Szent Mihály-temetőben. Az első közülük Tóth József, aki 1786. március 4-én született. A jogot végzett férfi az Esterházy hercegi család szolgálatába állt. A herceg jogtanácsosként alkalmazta és felhasználta énektudását és zeneértését udvari zenekarában. Később Sopron vármegye törvényszéki ülnökeként kapcsolatba került a közeli és távolabbi nemességgel.

Tóth József még 1813 előtt megnősült. Kőszeghi Mártony József orvos és soproni szőlőbirtokos Johanna nevű lányát vette el, akinek egyik bátyja volt a mérnökkari tábornokságig jutott Károly (a gázálarc feltalálója). 1813-ban az orvos meghalt és gyermekeire hagyta a Hátsókapu 2. számú, ún. Zöld-házat. (Egy odujában a gyerekek rókát tartottak, amely sok gondot okozott a szomszédságnak. Innen ered a közeli Rókalyuk vendéglő neve.) Ezt a házat 1816-ban eladták az Ihász családnak. Tóth addig, ha Kismartonból jövet Sopronban volt dolga, itt szállt meg, ettől kezdve szolgálati lakása volt a Templom utcai hercegi palotában.

A 19 század első éveiben több hangverseny is zajlott le a város falai között, amelyek a helybeli zeneértők összefogását jelzik. Közös muzsikálásuknak egyelőre még nem alakult ki végleges formája. Vonzódtak a nagy formátumú művekhez, amelyekben sokan szerepelhettek a társaságból. Haydn nagy oratóriumát, A teremtést, még a mester életében adták elő (1804 és 1805). Ezekben a katonazenészek vitték a főszerepet. A pozsonyi újság az utóbbi előadással kapcsolatosan már zeneegyesületet emleget. Ebben az akkor 24 esztendős Tóthnak már lehetett valami szerepe, különösen ha netán Pozsonyban végezte a jogot. Ott ugyanis szintén volt hasonló mozgolódás.

Amikor az idősebb Kurzweil Ferenc 1821-ben a Szent Mihály-templom karnagya lett, kórusában alkalmanként énekelt Tóth József (basszus) és lánya, Johanna (szoprán). Kurzweil megírta emlékezéseiben, hogy az ügyvéd és jogtanácsos gyakran rendezett lakásán házi hangversenyeket. Tóthék kezdeményezése és egyáltalán megjelenése sokat lendített a közös zenélésen, mert az ő révükön többen is jelentkeztek közreműködőnek. A házi muzsikálások valamelyikén vetődött föl, most már komolyan, az egyesületté szerveződés ötlete.

Általánosan elfogadott nézet szerint ennek „látható feje” emléktáblán, leírásban, visszaemlékezésben mindig csak Kurzweil. Zeneileg ez bizonyára így igaz. De amikor arról van szó, hogy a hangjegyeket (szólamokat!) meg kell szerezni a kismartoni hercegi levéltárból, vagy amikor hivatalos nyelven meg kell fogalmazni a hatóságokhoz szóló kérelmet, vagy akár magát az alapszabályt, akkor azért nem árt, ha jogászé lesz a vezető szerep. A Tóth-lakáson tartott „akadémiákon” Tóth József javasolta, hogy tanulják be Haydn Az Évszakok c. nagy művét. A próbákat először a jogtanácsos lakásán tartották, de ezt csakhamar szűknek találták. Szerencsére volt a bencéseknek egy raktára, amely rendbe hozása után alkalmassá vált a feladatra. A fényes sikerű hangverseny dátuma 1829. január 30. Az akkori Kaszinóban rendezett esemény összes költségét Tóth József állta. A siker láttán A Teremtést is elővették. A jótékony célt elérték vele. A következő lépés az előkészítő megbeszélés volt, ahol 150-en jelentkeztek tagnak. Az alapító közgyűlést április 1-jén tartották meg a bencés gimnáziumban. Ezen — nyilván nem véletlenül — Tóth Józsefet választották elnöknek, Kurzweilt pedig főzeneigazgatónak. (Ebben a sorrendben köszöni meg a városi tanács a szereplőknek a kórház javára rendezett előbbi hangversenyt.) A következő három évben, amíg Tóth az elnök, kijárta a hercegnél, hogy zenészei, ha ráérnek, segítsék ki a soproni muzsikusokat részvételükkel.

Élete mindössze 56 évig és 3 napig (1842. március 7-ig) tartott. Felesége jóval túlélte, gyermekei sokra vitték. Két fia szobrász, Ágoston, a harmadik, térképész lett.

Az írás a szerző tervei szerint a harmadik, 2005-ben megjelentetni tervezett Aranykönyvben jelent volna meg. Mivel a kötet kiadása meghiúsult, az elkészült 102 életrajz eddig kiadatlan maradt. Honlapunk "Neves soproniak" menüpontjában folyamatosan tesszük közzé a Hárs József Pro Urbe díjas helytörténész által írt életrajzokat.

A Soproni Zeneegyesület történetét feldolgozó, a szervezet fennállásának 100 éves jubileuma alkalmából 1929-ben megjelent kötet letölthető honlapunk Dokutárából.

Kép típusa: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Csatkai Endre: A felsőszopori Tóth család. Új Sopronvármegye 1942. március 7.;
Irmédi-Molnár László: Kőszeghi Mártony Károly 1783—1848. Soproni Szemle XIV. évf. (1960), 312—322. o.;
Bárdos Kornél: Sopron zenéje a 16—18. században. Budapest, 1984, 315—319. o.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1786
Térkép nézetbe kerül: 
Nem kerül térképre
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Hárs József
A bejegyzés létrehozása: 2019. október 29.