Fövényvermi hangulatok

Az egyik legrégebbi városrész napfényes utcájára tekint a fotós. Jó hangulatban jön Bécsi utcai otthonából, talán még a Szent Mihály utcáig, hogy iskolájának iparostanoncaira nyissa a kaput. Már 1926 óta tanítja őket rajzolni. Akkor kellett döntenie, hogy elfogadja-e a polgármester ajánlatát budapesti főiskolai beosztás helyett. Most, amikor 1944-re lapoz a naptárban, már igazgatója a városi tulajdonú intézetnek. Társadalmi elismertség, képzőművészeti kiállítások sikere jelzi, hogy jól választott. Ez az utca is egy darabja az ő soproni világának. 1416 óta Sandgrube. Itt volt a városi homokbánya. A reformkor magyarosodása idején vált a furcsa Fövényveremmé. Azóta sokan teszik hozzá: utca. Én Mollayra hallgatva éppúgy csak Fövényveremnek mondom, mint a Jégvermet. (Az Ikvahíd, vagy az Előkapu, vagy a Hátsókapu is csak így mesél a Mesélő utcákban.) A háznak, ahol megélhetése biztosítva van, ennél változatosabb volt a sorsa. Molnár László: Két nemzet - egy család c. könyvecskéjéből idézek: "A Szent Mihály utcai domb irányába épült házsorhoz nagy szőlőterületek tartoztak. A telket és a szőlőt Koller udvari tanácsostól 1808-ban vásárolta meg Pejacsevich János Nepomuk 26 ezer forintért. Az egyemeletes ház az utca legnagyobb épülete volt." "A 2003. évben végzett régészeti kutatások a szobákban későbarokk festésű levakolt falrészeket találtak. A ház, amely 22 évig volt a családé, kiérdemelte a Pejacsevich-palota elnevezést." Aztán ismét a városhoz került és 1850-től kaszárnyaként szolgált 1905 körülig. A következő szerepkör már a szakirányú oktatásé. Rövid, de meghatározó jelentőségű epizód: az 1921-beli népszavazás 4. leszavazó körzetének székhelye, amit később emléktáblával jelöltek.