Frankenburg Adolf (1811-1884)

Író volt, a MTA levelező tagja, kora kiemelkedő lapszerkesztő egyénisége, a soproni Irodalmi és művészeti kör megalapítója. Frankenburg nemcsak hogy Sopron vármegyéből indult el, de élete alkonyán Sopronba tért vissza, s így írói-közéleti működésének jelentős része is Sopronhoz kapcsolódik.

1811. november 11-én született Sopronkeresztúron. Liszt Ferenc gyermekkori játszótársa volt. A gimnáziumot Sopronban, Pécsett, Győrött és Szombathelyen végezte. Később Egerben jogászkodott; Nagycenken Széchenyi István titkáraként dolgozott. 1834-ben mint kadét szolgált a soproni lovasezredben. Ebben az évben mutatta be november 11-én a német színház Frankenburg első darabját, a Der erste April-t. Rövid ideig Somogyban gazdálkodott, de érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult. 1841-ben Kossuth Pesti Hírlapjának lett a munkatársa, ahol jótollú újságírónak bizonyult. Párhuzamosan Garay Regélőjének is dolgozott Budapesti levelek című sorozatával ő teremtette meg a tárca műfaját a magyar irodalomban.

1843-ban maga is lapot indított. Az Életképekben ő segítette hírnévhez Jókait, Petőfit és Vas Gerebent. 1844-ben jelent meg novelláinak két kötetes gyűjteménye, az Estikék.

A 1848-as forradalom eseményei Bécsben érték, a magyar kormányhoz fűződő kapcsolatai miatt gyanúba keveredett és bebörtönözték. Hamarosan kiszabadult ugyan, visszakapta hivatali állását is, de a bécsi esztendők fájdalmas emléke - fia öngyilkossága, felesége halála - egész életében elkísérte.

A már említetteken kívül jelentősebb munkái voltak még a Sírva vigadók (Pest, 1857), az Őszinte vallomások (Pest 1861), Az öreg Bolond Miska kalandjai szárazon és vízen... (1863), a Bécsi élményeim (Sopron, 1880) és postumus könyve, a Zsibvásár (Pest, 1888).

Frankenburg Adolf 1866-ban nyugdíjba vonult, hazatért Magyarországra és Pesten ismét lapokat szerkesztett többek között a hazafias szellemű, 1848 c. politikai hetilapot. 1877-ben Sopronban telepedett le. Több mint egy évtizedet töltött élete alkonyán városunkban. Ittléte és működése meghatározója lett Sopron kulturális fejlődésének.

1877-ben életre hívta az Irodalmi és művészeti kört, bástyát emelve ezzel a nemzeti kultúrának, elősegítve a nyugati végvár rohamos magyarosodását (A Kör egyrészt lehetőséget adott a soproni írók bemutatkozására, másrészt a városba invitálta az egyetemes magyar irodalom legjobb képviselőit. Az egyesület hét évtizeden át töltötte be magasztos szerepét 1912. február 14-én - Mészáros Sándor főtitkár javaslatára - a Kör az alapító nevét vette fel. így tisztelgett Sopron a száz éve született Frankenburg Adolf emléke előtt.)

Az idős literátor 1881. október 10-én Nagycenken házasságot kötött régi szerelmével, a nála 25 évvel fiatalabb Carina Anna színésznővel. 10 nappal később búcsút mondtak Sopronnak, és visszaköltöztek a fővárosba.

Frankenburg 1884. július 3-án hunyt el Eggenbergben. Sopronban nemcsak az utcanév, nemcsak a bronz relief idézi érdemeit. A jó utódok is híven őrzik a német nevű, de magyar szívű irodalomszervező emlékét. Machatsek Lucia 1938-ban doktori értekezésben dolgozta fel munkásságát, Berecz Dezső őszi napsütés című, szépséges novellájában idézi fel az öreg író boldog soproni napjait.

Jelentősége messze túlmutat Sopron határain. Ravatalánál Jókai búcsúztatta: .Te voltál az. aki engem az életbe bevezettél, bocsásd meg nekem, ha én vagyok, aki az életből kikísérlek." Mikszáth pedig így foglalta össze élete legfőbb érdemét „Öregkorában hozzáfogott megmagyarosítani egy ódon német várost."

Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor

A bejegyzéshez használt portré ezúttal nem az életrajz mellett az Aranykönyvben is közzétett emléktábla fotója, hanem az írásban is említett doktori értekezésből kiemelt portré. /A szerk./