Korabeli képeslap Leopold Breiner 1937-ben megjelent Daloskönyvének egyik versikéjével. A kiadványról a következőket olvashatjuk a Soproni Szemle 1937/3. számában:
"A finom papírra nyomtatott, néhány versből álló kis kötet nem jelent meg könyvárusi forgalomban s régen sírban nyugvó szerzőjének nem is költői ambíciók adták kezébe a tollat, hanem csak néha egy-egy hangulatát öntötte őszintén s egész formásan német versekbe. Főkép szülőföldje, Sopron iránt érzett ragaszkodása szólaltatta meg lantja húrjait s lelkesen ünnepelte a magyarságnak a népszavazásban nyert győzelmét. A természet szeretete is többször megnyilatkozásra késztette a természet nagy barátját. A szerző hozzátartozói és egykori barátai bizonyára meghatottan forgatják e kis könyv lapjait."
A képeslapon látható sorok olvasását megkönnyíti, ha a ikonra kattintanak majd a kurzort a kép fölé húzzák.
A verses képeslap készítője által felhasznált felvételt színes lapon itt tekinthetik meg honlapunkon.
Az itt bemutatott képeslap Preidl Zoltán soproni képeslap- és fényképgyűjtő kollekciójának egyik darabja. Ezúton fejezzük ki köszönetünket Zoltánnak, hogy lehetővé tette az anyag bemutatását honlapunkon. A gyűjteményben szereplő képeket folyamatosan tesszük közzé, az egyes darabok a Preidl Zoltán gyűjteménye címkére kattintva listázhatók ki. A gyűjtő Facebookos oldalának linkjét a Kapcsolódó és ajánlott link alatt találják.
Soproni irodalom: Leopold Breiner: Mein Liederbuch, Soproni Szemle 1937/3. p.87.
Hozzászólások
Breiner Lipót:
Mindörökre hű
Ott, hol égi útja végén
pihenni száll a nap,
hol a bércek hűbértelkén,
most határkők állanak,
és hegyek, völgyek,
erdők, földek
üdezöld fénye ragyog rám,
oda húz szívem,
ott van otthon elmém:
ott van az én hazám.
Hol a Kecske-patak
árnyas partján
pajzsikák bomlanak,
ott lapul kis városom:
drága, kedves –
hozzá e köszöntő szavak.
Üdvözletem,
te hív város,
zegzugos utcahajlatok!
Ha messzi távolban járok is,
tőled el sosem szakadhatok.
Megmaradtál magyar hazánk
tántoríthatatlan őre,
s példát adtál zord időkben:
szeretettel hagyatkozni
jó gyermekként a szülőre.
Hű szívedért
most fizet e föld:
rád ragyog a honderű,
s megőriz örökké
szívében,
ó, Mindörökre Hű!
/fordította: Kiss Dávid/
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nagyon szépen köszönöm, Dávid!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
A fenti vers egy valódi "hűségeskü" szeretett városunkhoz, rímekbe szedve...