Soproni kisember - soproni nagy lélek. Így jellemezhető röviden Gantner Antal, aki szűkös kenyerét mint a Kaszinó ruhatárosa kereste s minden fillérét és minden szabad óráját a soproni múlt felkutatásán és megörökítésére áldozta.
Nagycenken született 1869. szeptember 6-án. Soproni gyermekkora óta szíve városaként szerette. Míg a ruhatárban a szórakozó, jómódú polgárok felöltőjét őrizte, csak olvasott és olvasott. Valósággal bújta a Casino Egyesület könyvtárát Aztán maga is gyűjteni kezdte a sopronienziákat. A könyvekből rendre kicédulázta a nevezetes városi eseményeket az apró, de érdekes adalékokat A hírlapokból kivagdosta a város múltjáról szóló cikkeket. Szinnyei József lexikonából, a Magyar Irók Tárából aprólékos gonddal kigyűjtötte Sopron és Sopron vármegye jeles szülötteit. Mint ügyes fényképész sorra örökítette meg üvegnegatívjain a lebontásra ítélt régi házakat, utcarészleteket, bástyákat és várfalakat.
Az 1910-es évek elejétől kezdte meg krónikás naptárai kiadását. Bennük hangyaszorgalommal összegyűjtött eseménytárat - valóságos várostörténeti kronológiát - nyújtott át az olvasóknak. Szinte minden napra felsorolt valami nevezetes, a régmúlt homályába veszett soproni epizódot. 1913-ban pl az egész XVIII. század krónikáját adta. különös tekintettel a kuruc háborúk időszakára. Összeállítása mind a mai napig megbecsült forrásműnek számít. 1921-ben lapot indított Képes Dunántúli Tárogató címen. Újságjában tette közzé dokumentum értékű első világháborús felvételeit, a lassan eltűnő régi városról készült fotóit valamint a múzeum és a levéltár becses hirdetményeiről készített másolatait. Képsorozatban mutatta be az olvasóknak a régi Városháza lebontását. Arcképeket közölt a soproni múlt elfeledett nagy személyiségeiről. Három művét különösen a szívükbe zárták a soproniak. Az első a Török -Tatár -Kuruc világ Nyugatmagyarországon és Bécs ostroma (Sopron,1933). Adatgazdag munkáját a nemzeti érzés, a Rákóczin és Kossuthon nevelkedett hazafias szellem hatja át. A második, A régi Sopron, tulajdonképpen egy gazdagon illusztrált emlékkönyv, amelyet Gantner a Képes Dunántúli Tárogató 25 éves jubileumára jelentetett meg. 154 képét eredeti metszetet és rajzot használt fel kiadványához. Ez a könyv a 30-as évek egyik legszebb és legértékesebb soproni könyve. A XVII. sz. elejétől a XIX. sz. végéig sorjázó látképeken nyomon követhetjük benne a város változó arculatát. Láthatjuk a reneszánsz stílusú régi városházát, a Lackner építette Brückl-tornyot a Halászlaktanyát, ahol Petőfi szolgált és a Lőverekbe vitt Nepomuki Szent János kápolnát még az eredeti helyén - az Előkapunál. 1941-ben hagyta el a nyomdát a harmadik könyv, A soproni színház és színészet története. A könyv mottója így hangzik: „Ki a múlt iránt érzéketlen, szebb jövőre érdemeden.” Gantner a kezdetektől az 1940-es évek elejéig mutatta be a városi színjátszás históriáját, a színházépítések történetét, a színtársulatokat és a színházi évadok változatos, gazdag műsorát. Képanyagának kuriózuma a Dunántúli Színjátszó Társaság egyik vendégjátékának plakátja a XIX. század elejéről. A plakát Kossuth Lajos „András és Béla" című történelmi drámáját harangozza be a városban.
Gantner 1945. július 15-én hunyt el. Tragikus közlekedési baleset vétlen áldozata lett.
Csak hálával és szeretettel gondolhatunk vissza a Kaszinó hajdani ruhatárosának nemes alakjára. A nagycenki csizmadia fia szívében hordozta Széchenyi üzenetét: Merjetek nagyok lenni!
Ennek jegyében dolgozott - egész életén át - szeretett városáért, Sopronért.
Az írás az Aranykönyv 2000. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2000.
Írta és összeállította Sarkady Sándor és ifj. Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor