Zongoratanító, hegedűművész, majd elismert zeneszerző volt; szimfonikus művek, nyitányok, hegedűversenyek, operák szerzője; világhírűvé igazán nagyoperája, a Sába királynője tette.
A gyermek Goldmark zenei ismereteinek alapjait Sopronban szerezte, amiért zenei szülővárosához mindenkor hűségesen ragaszkodott. Atyja keszthelyi zsidó kántor-jegyző, huszonegy gyermek apja volt; az ifjú Károly testvéreivel együtt sok nélkülözésen, nyomorúságon ment keresztül.
Keszthelyről az 1840-es évek elején költözött a család Sopron közelébe, Németkeresztúrra. ahonnan Károly gyalogszerrel járt be Eypeldauer Antal hegedűtanára óráira. Sopron zenei életének központja ekkor az 1829-ben alapított Zeneegyesület, (Musikverein) volt, mely évente négy hangversenyt adott. Több mint 50 működő tagjával ének- és hegedűiskolát tartott fenn. s a dunántúli zenei élet egyik központjává vált. A Zeneegyesület iskolája négy évig foglalkozott növendékeivel, de az előkészítő két év után csak a tehetséges növendékek oktatását folytatta.
Goldmark egyik levelében arra emlékszik, hogy tanulmányait az 1842/43-as tanévben kezdte meg Sopronban. Tanulmányai során három vizsgaelőadáson is közreműködött. 1843 októberében Steiner és Wrchovszky tanulótársaival Kreuzer 3. etűdjét adta elő. 1844 áprilisában Jausz variációkat játszott az ifjú hegedűs, 1847 májusában pedig mestere variációit adta elő és egy Kalliwoda nevű szerzőt művét, ugyancsak Wrchovszkyval.
Ezt követően Bécsbe ment tanulni, ahol orvos bátyjától várt támogatást. Bátyja részt vett 1848-ban a bécsi forradalomban, és Goldmark Károly maga is a szabadságharc katonája lett. A megtorlás idején Sopron színházi zenekarában húzódott meg az egykori magyar katona. Lakása ekkor az Ógabona tér 32. számú házban volt, melynek emléktábláját 1944-ben, a zsidóüldözés időszakában eltávolítottak, de ma újra emléktábla, - Szakál Ernő szobrászművész alkotása - s emlékeztet Goldmark soproni éveire.
1850 márciusában fellépett egy kaszinói hangversenyen is, ahol Bériot: Tremolo című darabját játszotta. Amikor 1849-ben újra hegedűsként ült a színház zenekarában. Verdi: Ernani soproni előadásán vett részt, melyet az akkor 19 éves hegedűs ifjúsága legnagyobb élményének vallott aggastyánként egy 1913-ban írt levelében.
Goldmark művészetében összevegyül az osztrák Lädler, a magyar cigányzene, és a Németkeresztúr, Lakompak és Rabold izraelita zsinagógáiban hallott zsidó dalok hangulata Mindez egyesül legjelentősebb operájában, az 1871-ben született Sába királynőjében. Ennek színpadra állításában Liszt Ferenc is önzetlenül sokat segített Goldmarknak.
Goldmark zenei fejlődése Sopron után Győrött, Bécsben, majd a magyar fővárosban folytatódott. Igazán elismert zeneszerzővé 1856 után vált, a Sakuntala-nyitány megalkotásával. Goldmark zenéje Meyerbeer nagyoperai stílusát és Wagner forradalmian új zenéjét ötvözi egybe. Ekkor sikeres zeneszerzőként már Bécsben élt; tavasztól őszig Gmundenben alkotott. Művészetének legjellemzőbb zenei sajátossága az érzékeny keleti kolorit, melynek gyökerei fiatal éveihez kötődnek.
Ifjúsága Sopronját sohasem felejtette el, erről vall egyik 1889-ben kelt levele. Ekkor a Zeneegyesület megalakításának 60. évfordulójára hívták meg Sopronba. A közreműködést nem vállalhatta, mert épp ekkor vezényelte Pesten az új Prometheus nyitányát a Filharmóniai Társaság hangversenyén. Válaszlevelében ezt írja a Zeneegyesület elnökének: ,,Az Önök jubileumi ünnepe számomra is egyfajta jubileum lett volna: az emlékezés szép. csendes ünnepe. Éppen ebben a zeneiskolában kezdtem el az 1842-es évben első zenei oktatásomat a derék Eypeldauer hegedűtanárnál (...) Bizonyára elhiszi nekem, milyen szívesen együtt ünnepeltem volna Önökkel ezt a szép ünnepet így nekem (azonban) csupán köszönetét kell mondanom. Biztosítom Önt, tisztelt Uram, hogy az egzisztenciám szülőhelyével, az Ön Egyesületével való szives együttérzésemet megőrzőm, és mindenkor kész vagyok annak érdekeit támogatni. Kiváló tisztelettel egyesületének nyilván legöregebb növendéke: Goldmark Károly."
Az írás az Aranykönyv 2002. című kötetben jelent meg és a szerző hozzájárulásával közöljük.
Aranykönyv 2002.
Szerkesztette: Sarkady Sándor
Kiadó: Quint Reklámügynökség
Felelős kiadó: Jászberényi Klára
Művészeti vezető: Bugyi Sándor
