Gyóni Géza (1884-1917) 1910-ben érkezett Sopronban, ahol újságíróként és lapszerkesztőként is dolgozott és többek között az Orsolya tér 1. számú, a háborúban megsérült és azóta elbontott házban lakott albérletben. Noha rövid életének csekély részét töltötte csak Sopronban, 1917. június 25-én bekövetkezett halála után két és fél évvel, 1919. december 7-én a Frankenburg Irodalmi Kör a Kaszinóban emlékülést, majd azt követően a költő egykori lakóházánál, az Orsolya téren emléktáblaavatást szervezett.
A díszbe öltöztetett nagyteremben tartott ünnepségen mások mellett olyan neves személyiségek méltatták a fiatalon elhunyt költő emlékét, mint dr.Östör József, a Kör elnöke, Kapy Béla evangélikus püspök vagy Balogh Jenő nyugalmazott miniszter, a Tudományos Akadémia tagja. A jeles eseményre meghívást kapott a gimnáziumi tanulmányait egykor részben a soproni Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnáziumban végző Rákosi Jenő író, újságíró is, akinek Gyóni Géza Lengyel mezőkön című verseskötetét megküldte, s aki a kötetet később a nagyközönséggel megismertette.
Rákosi Jenő távollétében Rábel László tolmácsolta az ünnepség résztvevőihez írott sorait. Ebből a levélből idézünk:
"Megható dolog, hogy Sopron városa akkor, amikor az édesanya kebléről elszakasztani készülnek, emlékét üli a költőnek, aki az édesanya keblétől elszakasztva. távolidegenben pusztult el, hogy soha se láthassa többé testi szemeivel Magyarországunkat. Az a lélek azonban, amely most állít Sopron falaira emléket a boldogtalan magyar költőnek, biztos záloga annak, hogy Sopront talán elhurcolni ideig-óráig lehet, de elszakasztani tőlünk nem lehet. Az embernek fiatalkorában olyan mindegynek látszik, hogy hol jár iskolába. Nekem most öregségemre édes és drága a gondolat, hogy diákéveim legszebb részét Sopronban tölthettem. Szeretettel és hálával gondolok az utcáira is, a lakóira is."
A beszéd után megtartott verses-zenés ünnepi műsor után a jelenlévők átvonultak az Orsolya térre, ahol a felavatták Lukácsy László alkotását, Gyóni Géza emléktábláját, „mely profilban mutatja a költő nagy szellemet eláruló férfiasan szép, markáns arcvonásait, háttérben a poéta lantjával, előtte a hős babérkoszorújával övezett bajonettel.”
Dr.Östör József avatóbeszéde után Thurner Mihály polgármester a város nevében átvette az emléktáblát. A koszorúk elhelyezésének apropóján újfent beszédek hangzottak el, melyek közül Balogh Jenőnek, az MTA tagjának szavaiból idézünk:
"A költőnek utolsó évei és halála pedig adjon példát unokáinknak és dédunokáinknak: Magyarok, a hazáért névtelenül dolgozni és ha annyi hős vértől áztatott földünknek, az „áldott magyar búzakalászok'-nak védelmére a haza hívni fog, hadba menni; ha kell, nélkülözni, szenvedni és meghalni tudni nemcsak kötelesség, hanem erény és dicsőség! A hazája védelmében martirhalált halt költőnek osztályrésze ne csak a bús megemlékezés legyen, hanem az utókornak el nem múló kegyelete!"
A költőnek emléket állító domborművet a II.világháborús bombázások során megsérült épület elbontásakor sikerült megmenteni, így restaurálás után az épület helyén emelt modern lakóház oldalfalán kapott helyett, jóval szemmagasság felett, talán sokak számára alig észrevehetően. (2.kép)
Gyóni Géza emlékét azóta Sopronban utca, a Deák téren pedig szobor is őrzi.
A Fortepan 1943-as felvételén a Mária-kút mögött látható az egykori Gyóni-ház az emléktáblával.
Az épületről és a költőről további bejegyzéseink a fotó feletti Gyóni-ház címkére kattintva érhetők el.
Budapesti Hírlap, 1919
8 Orai újság, 1919
Akadémiai Értesítő, 1919
