Gyóni Géza Sopronban

Hozzászólok
A Gyóni-ház

"Gyóni Géza (1884-1917) 1910-ben került Sopronba, mint a Sopron Napló, majd a Sopron szerkesztője. Gyóni azonban nem sokáig járhatta Sopron macskaköves utcáit Orsolya téri lakásából, mert az első világháború magával sodorta. Ekkor már nagy költő, aki oda merte kiáltani a hatalmasoknak:"Cézár, én nem megyek!", Przemysl várából pedig: "Csak egy éjszakára küldjétek el őket-Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket!". Versei az első világháború megrázó erejű magyar költőjévé avatták, akiből "nem hős halott, csak szürke rab" lett Szibériában. A költőt a fogolybánat és a lázadozás a néprontók ellen pusztította el 1917-ben Kraszkojarszkban. Azt a soproni házat, melyben egyszerű albérlő volt, a második világháború bombái tarolták le." Sopron - Panoráma útikönyv-1960

A tragikus sorsú költőről így írt versében Mészáros Sándor (1870-1946), a Fáy András Felsőkereskedelmi iskola tanára, később igazgatója, a Frankenburg Irodalmi Kör főtitkára:

Mészáros Sándor: Gyóni-ballada
(Halála negyedszázados emlékére)

Éjféli szél zörgetett halkan, fájón.
A nagy város mint bús halotti maszk
Némán figyelt a fehér éjtszakába,
A rabváros, könnyes-bús Krasznojarszk.
Rabtemetőknek ott csend a virága,
Télen-nyáron dús csendvirágban áll,
S Hamlet borong az ezer — sírok ormán,
A holt költővel vitáz, prédikál.

Vitáikat ők ketten összemérik
A brit mítosz s a magyar dalia.
Felhördülnek óriás monológok
Cél és álmok, a vég s Ofélia.
A Léthe-víz, melynek halott árjában
Megfullad, végül minden szívöröm.
S az őrület, amibe belevájla
Magát a kéz, a véres tíz köröm.

-Nem lenni, Hamlet! zeng mély férfihangja
S a szív könnyű, miként könnyű pehely -
Fehér ujja amint megmozdul, lágyan
Hullong róla hervadt virágkehely,
A dal, a rím, mi ez ujjakon elmúlt,
Hír, dicsőség, amíg vitte az út,
Lángban-füstben, mint egykor Zarathustrát,
Míg jutalmul nyerte a szent hamut.

Mert a hamu minden élet csirája,
Új életet bimbózik a halott,
Urna, melyből jövendők szertartásán
Pirosló lángok füstje kavarog,
Mennydörgés közt mint Bronthes a világra,
Jő új ember, új. világ harcosa -
(S osztályrészül kis sírkő, Helsingőrben
Vagy feledés, fagyos Szibéria.)

- Nem lenni, Hamlet! Jó a tudás-tudása
így elmenni, mint holt virágkehely ...
Kiáltsak-e most csontnak és idegnek,
Hogy felriadj lenn szegény porhüvely?
Kiáltsak-e: jaj újra, Gyóni Géza! ...
De csitt te sors, s hallgass sötét herold:
Minek látni a jajgató Világfát,
És az édent, az örök Laokoont

„Mert roppannak újból nagy eresztékek“ -
És az ember elsárgult, mint viasz,
És a népek mint örült Zarathustrák,
És rohanva, mint húnyt halotti maszk -
Lenni - nem lenni! Menny dörög a temető:
Fekete rongy, mit Isten ránk dobott
S a mindenség vánkosán szétdobálva
Együtt némák, s halhatatlan dalok!

(Megjelent a Soproni Helikon 1943. kiadásában)

Gyóni Géza soproni éveiről Simkovics Gyula írását is ajánljuk, mely a Soproni Szemle 1963/2. számában jelent meg. Többek közt ebből tudjuk, hogy a költő, mielőtt az Orsolya téri épületbe költözött, annál a Borsch kárpitosnál bérelt szobát a Színház utcában, akinek várkerületi üzletéről honlapunkon is mutattunk egy felvételt korábban. Ez a fotó a Kapcsolódó bejegyzés alatt található linkre kattintva, míg a korábban említett Soproni Szemle lapszám az Ajánlott linkre kattintva érhető el.

A képen az egykori Gyóni - ház (Orsolya tér 1.) látható, melyről számos további fotó tekinthető meg a képeslap feletti Gyóni-ház címkére kattintva.

Kép típusa: 
Fotó/Mozgókép készítője: 
Kép keletkezési ideje: 
1945 előtt
Kapcsolódó bejegyzés: 
Kapcsolódó kiadvány: 
Forrás: 

Sopron - Panoráma útikönyv-1960
Simkovics Gyula: Gyóni Géza soproni évei, Soproni Szemle, 1963/2.

Szerző: 
Kép keletkezésének éve: 
1940
3988-1607
Térkép nézetbe kerül: 
Térképre kerül
Turista térképre kerül: 
Nem kerül turista térképre
A bejegyzés szerzőjének életrajza: Kótai Mónika
A fotó készítőjének életrajza: Zsabokorszky Jenő
A bejegyzés létrehozása: 2013. február 1.

Hozzászólások

Kovács Péter képe

Érdemes elolvasni a Soproni Szemle cikkét, sok érdekes dolgot közöl. Ebben a számban
még egy cikk található a Káptalan Terem történetéről, a restaurálásról. Szakál Ernő
visszaállította a 14. századi képet, de szó esik arról, milyen lehetett még korábban.